Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)

kérdezik az oszloposok. „Semmit”, feleli K. Tamás, „Nálunk a harmadévesek elverték egy párszor az öltözőben”, válaszolja N. Csaba. Panaszt tenni? Nem, úgyis a felnőttnek hisznek, magyarázzák a szépreményűek.

„A film elején elhangzott az a szó, hogy »demokrácia«. Mit jelent ez a szó?”, kérdezi Attila. „Hogy mindenki egyenlő”, véli K. Tamás, „Egyenjogúság, úgy mint ott, hogy tegezhetjük a táborvezetőket”, magyarázza N. Katalin, „Nem tudom”, rázza a fejét

D. Erzsébet. „Pedig tanultuk! Talán háborúság?”, bizonytalankodik el N. Csaba. „Az, hogy mindenki egyformán mondhatja azt, amit akar!”, kiált fel Cs. Márta. „De csak sorban, egymás után”, teszi helyre K. Tamás.

Egy másik csoportban Balogh Marika és Heit Gábor így teszik fel a kérdést: „Demokrácia vagy diktatúra van a családban, az iskolában, a kollégiumban, a munkahelyen és Magyarországon?” A pofonok, a részeges szülők és mindennek ellenére a családjukban demokrácia van, az iskolában 5:3a diktatúra javára, a kollégiumban és a munkahelyen egyenlő az arány, Magyarországon kettőjük szerint van diktatúra, a többiek szerint demokrácia.

1981.július 13.: A hökkentés témája az olvasás. Alapgondolatai: a könyv és az olvasás önmagában nem érték, négyszer (az újság, a film, a rádió és a televízió megjelenésekor) jósolták már meg a könyv halálát, és tévedtek, mert ha nem is fontosabb, de bizonyos szempontból első az egyenlők között, hiszen az olvasás ritmusát magam szabhatom meg, mint írott szöveg befogadója és értelmezője lehetek a legszabadabb. A délelőtti téma tehát az olvasás és a demokráciával foglalkozó beszélgetések befejezése. Délután a rögeszmekörök tevékenykednek. Az esti akármiben Tánczos Gábor Büntetés helyett című írása hangzik el: hozzászólásul a demokrácia-kérdéshez. Az akármi után a következő napi kirándulás előhangja következik, többszólamú előadás a középkorról (27).

(27) ÉRTÉK, MÉRTÉK, LÉPTÉK. Mégiscsak bele lehet lépni ugyanabba a folyóba? Nem, és mégis. Ezt éreztük, mert a maga nemében csúcsprodukció volt, amellyel eséllyel pályázhattunk volna a legjobb ismeretterjesztő előadás címére, de csak abban az esetben, ha a zsűriben nem foglalnak helyet szépreményűek vagy érdekképviseletük. Mit láthatott volna a zsűri? A technika-rögeszmekor kollektív előadását a középkori várépítészetről, amelynek díszlete a nagyvázsonyi vár volt, Csömör Lajos illusztrált előadását a középkori parasztgazdaságról, Gereben Ferenc diaképeit a középkori építő- és díszítőművészetről, Bartos Éva előadását a középkori zenéről, majd egy Lőrincz Judit-jelenet a középkori diákok életéről, amelynek feledhetetlen pillanata volt az izzadt tenyeréről kínnal-keservvel puskázó szépreményű, akinek italozás közben hetykén fel kellett volna kiáltani, hogy „Carpe diem!" Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hallgatóság fele (jóval nagyobb része mint az elmúlt évben) kifejezetten élvezte ezt a többszólamú előadást, és a többiek számára is akadt egy-két érdekes mozzanat. Mi oszloposok azonban elégedetlenek voltunk, mert nem sokon múlott, hogy egészen jól sikerüljön: fél órán (amennyivel hosszabbra nyúlott), ötven diaképen (amennyivel kevesebbet kellett volna levetíteni), az ügyesebb „kameramozgatáson” (még inkább az ő szemükkel kellett volna rácsodálkozni arra, amit mutattunk nekik). Akkor, utána este úgy éreztük, ha nem is ugyanabba a folyóba, ugyanabba a pocsolyába léptünk, pedig a „pocsolya” vize fogyasztható volt. Ma már egyszerűnek tűnik a diagnózis: még mindig jobban figyeltünk az értékre, mint a mértékre és a léptékre.

1981.július14.: A múlt-nap színhelye Nagyvázsony volt, stációi közül az első a Kinizsi-vár, ahol Balogh Marika és Heit Gábor kalauzolt minket, a második a

70