Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)

megjelent megszemélyesítve a postás és a boltos, vaskos tények és anekdoták hangzottak el, ahol maga a fafaragó művész mutatta be annak a négyökrös szekérnek a kicsinyített mását, amelyet még ő hajtott, amikor még nem sejtette, hogy ilyenfajta varázserő is van a kezében. Magnófelvételekről riportok, ízes élőbeszéd, tűrhetően felolvasott mondatok, megannyi eseménye ennek az estnek. És aztán megjönnek a zarándokok is, hogy elmeséljék, mit láttak (volna) a csatkai búcsúban, magnóra rögzített harangszóval és Mária-énekkel. Volt, akivel szülőfaluját fedeztették fel, volt, aki elhatározta, szociog- ráfus lesz. Mindössze tíz percet kapott mindegyik csoport, hogy sűríthessenek és formálhassanak, hogy dönthessenek és érezhessék, npi mindent nem tudnak elmondani, mi minden maradt meg nekik, amit még át lehet adni. Mellékesen a „csak az adhat, aki gazdag, és csak az gazdag, aki adhat” élményében is részesülhettek.

1980. július 10.: A bevezető hökkentés (20) után a szépreményűek arról elmélkedtek, hogy Kit szeretünk? Utána a családi témához rögtönző csoportok Vidra Szabó Ferenc segítségével készülődnek az esti játékra (20). Délután a rögeszmekörök megkezdik tevékenységüket (22). Az akármi után a Gombnyomásra című kisfilm levetítését követve Nagy Attila vezetésével és a rögtönzéseket vállaló öt csoport közreműködésével a családról beszélgettünk.

(20) BŐVÜLŐ KÉPLET. „Szerelem = erósz + filia”, ezt írtam fel a táblára az előző évben, idén pedig már ezt: „Szerelem = erósz + filia + agapé”. Tessék megfejteni, fejeztem volna be a hökkentést, amikor levél érkezett: „Kedves Szépreményűek és Oszloposok! Segítsetek rajtunk, mert visszaélnek velünk és hamisítanak minket. Állandóan hülye helyzetekbe kerülünk. Kifakultunk, elkoptunk, ellaposodtunk, pedig nekünk kellene a legragyogóbbaknak lennünk. Nagyon sokan már jelentésünket sem tudják, és ezért sem vesznek komolyan minket. Ti segíthettek rajtunk, ti visszaadhatjátok értelmünket. Nem akarunk elfecsérelt szavak lenni. Jelenteni akarunk valamit, azt, amit szerintünk Nektek is a legfontosabb kellene legyen. Ha segítetek nekünk, magatokon is segítetek. Erre kérünk benneteket, alulírottak: Boldogság, Szabadság, Munka, Remény, Szerelem, Szeretet.” Akadtak megfejtők. Az agapé okozta a legnagyobb nehézséget. A szót ugyan megértették kézikönyvek és oszloposok segítségével, de nemigen értették, mi köze van a „vak”, a „lángoló", a „romantikus”, a „kellemes” és a „szép” szerelemhez az áldozatos odaadásnak.

(21) BIZALOM-JÁTÉK. Körbeállnak a résztvevők, a kör közepébe beáll egy becsukott szemű játékos, és először óvatosan, majd egyre bátrabban dülöngélni kezd. A körben állók feladata, hogy megtartsák, megóvják az eséstől, és finoman visszatolják a kör közepébe. Vidra Szabó Feritől tanultuk ezt a játékot. A dülöngélőnek bízni kell a többiben, az elkapóknak pedig magukban, hogy el tudják kapni és a dülöngélőben is, hogy megbízik bennük. Ezzel a játékkal lopta vissza magát olvasótáborunkba, bizalmunkba a krónikás és ettől kezdve (az oszloposok trikóját is felvéve magára) értünk és velünk aggódó megfigyelőnk lett, beleértve a megfigyeltek körébe immár saját magát is. Visszatérve a bizalom-játékra, úgy érzem, olvasótáborunk jelképe is lehetne, imigyen: az olvasótábor közepére beáll egy szépreményű. Lehetne otthon is játszani: a család közepére beáll a dülöngélő apa ... Az iskolában is: az osztály közepére beáll a lámpalázas tanár ... Az ország közepére beáll ... És a körben álló bízik, hogy bíznak benne, hogy nem kíváncsiskodók, nem körülröhögők, nem összeroppantók veszik őt körül. Tudja azt is, hogy olyan erős az a kör, amilyen leggyengébb láncszeme, de abban a láncszemben bízik legjobban, hogy majd elég erős tud lenni, hogy elkapja őt dültében. Balogh Zolit nem kaptuk el, Tánczos Gábort nem kaptuk el. Nem bíztak bennünk? Vagy nem vettük észre, hogy dőlnek felénk?

66