Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)
^22) FORMÁLÁS ANYANYELVEN. Egy Csömör Lajos tervezte és Kocsi Márta festette széken ülve írom ezeket a sorokat. Már nagyon hiányzott. Most érkezett vissza egy kiállításról, amelyen egy különös épület távlati rajza is látható volt: a bakonyoszlopi vizuális anyanyelvművelési tábor központi épületeinek képe, egy stilizált bakonyi ház, amely azonban a magyar népi építészet összegezésének is tekinthető. Az öt bakonyoszlopi olvasótáborban résztvevő szépreményűek — közülük százan már mesteremberek, kismesterek — önkéntes munkájára épült a nagyszabású terv, amelyhez az otthont adó megye annyi százezer forint támogatást kapott volna központi alapból, amennyit ők biztosítanak a munka megindításához. Az újszerű építő-olvasótáborokat is eredményező terv, sajnos, füstbe ment, pedig jelentős indulótőkéjét bárki tapasztalhatta Bakonyoszlopon 1979-ben és 1981-ben. Rögeszmekörük alapeszméjét* így fogalmazták meg Csömör Lajos és Kocsi Márta: ,,A tárgyak nyelve a vizuális nyelv. Akkor igazán hasznosak, ha anyanyelvűek, ha pedig »jól beszélnek« anyanyelvükön, akkor nemzetközi szerepüket is betölthetik.” Belépve műhelyükbe otthon érezhettük magunkat, már csak azért is, mert Lajoséknak szállásuk, vagyis otthonuk is volt a műhely. Elhozták magukkal félbehagyott munkájukat is, egy festés előtt álló szekrényt, a falakon elhelyezték műveiket és terveiket, valamint azokat a forrásokat, ahonnan meríthettek. így aztán nemcsak otthon, odahaza is voltunk: Magyarországon is, Európában is, az elfelejtődő régmúltban és a jelenné átmentődő múltban is. A rögeszmekor tagjainak nemcsak az alkotásra, hanem munkára (agyaggyúrás, favágás, kemenceépítés) és, amit én kiemelkedően fontosnak érzek, beszélgetésre, eszmecserére, megszólalásra is mód nyílott. Néhányan egyedül itt szólaltak meg, többen itt kezdtek megszólalni, trikófestés, szekrény-alapozás, agyagkorsó készítése közben. Úgy szólalhattak meg, hogy nem kellett felnézniük, hogy nem figyelték őket biztató, de mégis csak árgus oszlopos-szemek. Mártáék megmutatták a tájat, hogy ráismerhessenek az agyagban és a műben. Megmutatták a szépség és a használhatóság együttes lehetőségét, és a díszítő motívumok megfejtése valamiképpen mindig az ember és a társadalom volt. Nagy szavakra nem igen volt szükség, ezeket a szépreményűek mondták ki: „Most már el tudom képzelni, hogy van a munkának értelme”, „így egészen más, hogy tudom, mi a célja”, „Ezt tudnám csinálni életem végéig.” 1981. július 11: A hökkentés ezúttal a Boldogság című kisfilm volt, hiszen ezt követően arról elmélkedtek a csoportok, hogyan lehetne igazán otthont teremteni. A délután ismét labdarúgó-mérkőzéssel kezdődött, majd a rögeszmekörök folytatták tevékenységüket (23). Délután már olvasható volt hirdetőtáblákon az a felhívás, amely nyomozásra szólította fel olvasótáborunk amatőr detektívjeit. Az akármi befejeztével az egész olvasótábor az Ördögárokba indult, mivelhogy oda vezettek a nyomok (24). (23) HAMIKA ÉS A RENDSZER. Hogy kerül egy épületgépészadjunktus Bakonyosz- lopra rögeszmekör-vezetőnek? Vesszőparipája röpítette ide, emlékei csalogatták vissza. Rögeszméje, hogy ember és technika szinonimákká válhatnak, méghozzá nem úgy. hogy az ember válik géppé, technokratává vagy zseniális szakbarbárrá. Hogyan mutatkozik be egy, bocsánat „vécémérnök” (ő mondta!) a rögeszmeköröket végigkóstoló szépreményűeknek? Furcsa zenét hallanak a belépők. (Jean Michel Jarre Oxygen című művét, amely már avatásomról ismerős, ám itt egészen más a „szöveg- környezet”!) Váratlanul a „Mi a technika?” kérdés hangzik el. Celesztin válasza egyik * Tevékenységükről és módszereikről bővebben a Rögeszmék Bakonyoszlopon című kéziratban. A kézművesség lehetőségei Bakonyoszlopon című írásuk. 67
