Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)
ugyanis a Mi volt a legnagyobb élményed? — típusú kérdésekkel, mert ezekre azt lehetett válaszolni: hogy az éjjeli túra, a tájékozódási verseny, a marslakók, a Kami felavatása. Amikor — egy évvel ezelőtt — feltettem ezt a kérdést, R. János azt válaszolta, „az olvasótábori trikómat”, V. Jenő is különböző tárgyakat sorolt fel: fenyőtobozt, agyagkészítményeit, P. Pista csak annyit: „nagyon sokat”, de hogy sok volt-e ez a sok vagy kevés ahhoz képest, amit próbáltam nekik adni, rejtély maradt. „Jó volt, — mondta B. Paula, „más mint a többi tábor”. Mennyiben? Hogy itt volt éjszakai túra is? Nem mertem megkérdezni. Ketten voltak, akik nyugodt lélekkel kiállíthattak volna a Ba- konyoszlopi Pantheon Otthon-meghonosítandók című tárlatán. K. Laci, aki az ismerkedő beszélgetés élményét és az élet értelmét vitte magával, és D. Éva, aki még többet, azt, hogy érdemes élni, tehát saját magát száz kilójával, amit keresztjeként hordott, nevetésektől sem bátorítva. (17) SMULNI. A harmadik napon már ezt olvashatták a hirdetőtáblán: a szépreményűek „Kilenctől tízig: SMULNI; aki akar, eljöhet a disco-ra”. Ez már egészen más, lélegeztek fel a szépreményűek, csak mi lehet ez a „smulni” a „szépreményűek órája” helyett. „Lazítás, szabad foglalkozás, azt csinálsz, amit akarsz”, magyarázza találmányát Vidra Szabó Ferenc az akármin. Őfelőle már döntöttek a szépreményűek: ő a tizenharmadik oszlopos, és ha még nem is mutatta ki, döntött maga a smulni feltalálója is: nem tud megmaradni a hűvös tárgyilagosságnál. Többször abba akarta már hagyni Bakonyoszlo- pot, menekült a prófétaságtól. Most krónikásnak jött, de két nap múlva már résztvevő, megfigyelő, evangélista. 1980. július 9.: A portyanap. Bakonynána, Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály, Csesznek és Csatka felé (18) veszik útjukat a csoportok. Délután feldolgozták és beszámolóvá formálták az összegyűjtött anyagot, és este, az akármi után, előadták társaiknak élményeiket (19). Ez a nap is smulnival ért véget. (18) FALUKUTATÓK. Nem kapnak elég segítséget a körülöttük lévő világ „viseléséhez”, elviseléséhez és értelmezéséhez, ezért gondolkodás nélkül átveszik, folytatják vagy éppen élesen mindent elutasítva szemben állnak környezetükkel, szülőhelyükkel. A „jövősdi-játék” közben fedeztették fel velünk a szépreményűek ezt az olvasótábori műfajt, amikor saját kezdeményezésükre lementek a faluba, hogy megkérdezzék az őslakosság véleményét is. „A portyázás feladat és forma: az ismeretlen felderítése és birtokbavétele. A korosztályra még jellemző a kaland utáni vágy, az utazók, a felfedezők magatartása, erre a rétegre is, az elemekre szétszedés és a szintézis viszont általában nem erősségük”, írja Balogh Ferencné (alias Balogh Marika) „portyamódszertanában”.* Megláttatni velük, hogy mit láttak a portya közben is, az összegyűjtött anyag feldolgozása közben is, ez talán a legfontosabbjegye ennek a módszernek. Mit gondolsz, ki lakhat itt? Kik lehetnek ezen a fényképen? Szerethetik-e ezt a könyvtárat? Jól érezhe- tik-e magukat itt a hívek? Sokan életükben először lépték át templom küszöbét, de olyanok is akadtak, akik először találkoztak párttitkárral. A gereben, parazsas vasaló, a sóőrlő, az itze, a cséphadaró, a tülök, az esperes és a párttitkár elhelyeződik egy számukra még ismeretlen RENDSZER-ben (19) FELFEDEZŐK, RIPORTEREK ÉS BÚCSÚSOK. Ebben az évben a legnagyobb élmények közé sorolódott a portyanap, nemcsak a portya, hanem a leginkább élő újsághoz hasonlítható esti beszámoló is, ahol megelevenedtek Csesznek mindennapjai, * Portya-nap című írása a Rögeszmék Bakonyoszlopon című kéziratban olvasható. 65
