Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)

1980. július 8.: A bevezető hökkentés (12) után arról folyik az elmélkedés, hogy hová gyökerezünk, kihez kapcsolódunk (13). Utána sor került a hét közül az első oszloposok—szépreményűek labdarúgó-mérkőzésre. Délután először a hagyományos tájékozódási futóversenyre, majd az ugyancsak hagyományos vetélkedőre került sor, idén Ki áll közelebb a természethez? címmel, ezúttal is a Landy házaspár és Lantos Miklós szervezésében és rendezésében (15). Az esti program beszélgetéssel kezdődött, arról, amiről délelőtt volt szó, a hovatartozásról. Kosa László vezetésével (16), majd a szépreményűek órája (17) következett.

(12) HIDAK ÉS GYÖKEREK. Hidat látnak a táblán. Pillérei mélyen gyökereznek a múltban, a meder alatt össze is érnek. A gyökerekkel a múltba markoló pillérek tartják a jelen felett a hidat. Ezen ballagnak. „Mit cipel öregapám?”, kérdezi emez. ,,A múltamat, fiam, és te?” „A jövőmet”, válaszolja emez. „Hát neked sem könnyű”, válaszolja amaz. És ballagnak tovább a múltból a jövő felé tartó jelenben. Aztán a határnál meg kellett mutatniok, mit cipelnek. „Múlt van benne”, magyarázza amaz, de ráförmednek: „Ebben csak krumpli van, lámpaernyő, szenesvasaló, timpanon és rohamszurony”. „Ez meg az anyém” mutatja emez az övét. Ráförmednek: „Ebben nincsen semmi”. „Nem. Ebben még nincsen semmi”, javítja ki őket emez. Visszakapják zsákjukat, átlépik a határt. Amaz ott mindjárt le is ült, kibontja zsákját, kirakja cókmókját kiárusításra. A fiú meg megy tovább, még hét határ van előtte.

(13) A LEGJELLEMZŐBB JEGYEK. T. László szerint az Országház, régi várak, nagy múltú írók, Petőfi, József Attila, Radnóti, népművészetünk, védett parkjaink, a Hortobágy. Sz. Mária szerint múzeumok, templomok, mezőgazdaságunk, a vendéglátás, iparművészetünk, népművészetünk, P. Viktória szerint a szegedi paprika, a jáki templom, a kecskeméti barack, a makói hagyma. Ikarusz-buszok, a lipicai ménes, alföldi gémes- kutak, Balaton, Mohács, a gulyásleves, halászlé, parasztházak, díszes székely kapu, Szob, ahol a szobi szörpöt készítik, Cs. Béla szerint a magyar költők versei, történelmünk: hogy mi mindenen mentünk keresztül és most hogyan élünk, a hagyományok, amik megmaradtak: busójárás, búcsúk, tűzugrás, rossz idő elűzése. Válaszok 1980-ban Bakonyoszlopon a „Ki mit tart Magyarországra legjellemzőbbnek?” kérdésre a Mákvirágok csoportban

(14) A NAGY DERBY. Minél előbb lehetőséget adni, hogy győzhessenek, de sportszerűen mindent elkövetni, hogy ez ne sikerüljön. Ez volt a taktikánk, és bevált: először öt vereség, majd egy döntetlen, végül egy győzelem. Az utolsó két mérkőzésen — az előbbiek során megfogyatkozván — „idegenlégiósokkal” játszunk. Véletlenül-e vagy mégsem, ki tudja, éppen két cigányfiú erősítette csapatunkat. Velük nem veszíthettünk. Elvből.

(15) ELLENVETÉLKEDŐ. Éveken keresztül kígyót-békát fújtunk az ostoba „szellemi” vetélkedőkre, ám rájöttünk, ez is olyan kommunikációs forma, amelyben szót érthetünk egymással. Három természettudós segítségével kitaláltuk a „kitalálósdi” hathatós ellenszerét, az „ellenvetélkedőt”, az okos vetélkedőt. így kellett volna megszelídítenünk a disco-t is. És talán őket is.

(16) A MEGHONOSÍTANDÓK. Kosa László elmeséli kedvenc játékát: mit vinne haza abból az országból, ahol éppen külföldön van. Jó játék, kiállítást is rendezhetnénk belőle a Bakonyoszlopi Pantheonban. És ki mit vinne haza Bakonyoszlopról? Ezt, így, még nem kérdeztük meg. Azt hiszem, féltünk egy kicsit ettől a kérdéstől. Más volt a helyzet,

64