Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)

(5) KEZDETBEN VOLT A TÁNCHÁZ. 1979-ben a disco miatt leszavazzák a szerelmet, 1980-ban táncházzal kezdünk, Tánczos Gábor és Nagy Attila a kulturális agresszió elkövetésétől óv minket. Jogunk volt-e hozzá? Soha ilyen jó nem kezdődött még el táborunk, mégsem arra gondoltunk, hogy új, más világot teremtünk, hanem, hogy jogunk volt-e hozzá. Kezdetét vette a kéthetes lelkiismeretfurdalás is.

1980. július 7.: Az indítás, vagyis a hökkentés (6) után az öt csoport arról elmélkedik (7), hogy Kik vagyunk? Miből vagyunk? Milyenek vagyunk? (8). Délután bemutatkoznak a rögeszmekörök, amelyek majd másfél-másfél órás időtartammal egymás után következnek, hogy akár mindhármon részt vehessen az, akit esetleg mindhárom érdekel. Csömör Lajos és Kocsi Márta rögeszmekörének kulcsszavai a múltjárás és a formálás. Meszléry Celesztin programjának középpontjában a gondolkodás és a technika áll, a magamé pedig az alakítás és értelmezés kulcsszavakkal jellemezhető (9). Az akármi keretében kerül sor felavatásomra, valamint a nap kérdéséhez (Milyen vagyok?) kapcsolódó kisfilm, a Fotográfia leve- títésére. Ezután meghallgatjuk Webber és Trice rock-operáját, a Jézus Krisztus szupersztár-t. Kilenc órától a szépreményűek órája, vagyis a szabadfoglalkozás következik.

(6) INDÍTÁS? HÖKKENTÉS? „Bevezető”-re, „indítás”-ra szelídítettük a „hökken- tést”. Már bánom, mert hagyományteremtő erejéről ismerni fel az újat. Elég lett volna csak jobban csinálni. A táblán egy amőba, egy elefánt, egy emberszabású majom és egy ember szerepelt, alatta kérdőjel. A rajz felett a nap kérdése, és elhangzik az enyém is: „hová, melyik kettő közé húznál választóvonalat?” Az amőbára nemigen emlékeznek, de tetszik nekik, hogy Dezsőkének hívom, az elefántról tudják, hogy „hatalmas”, az emberről, hogy „a majomtól” származik, az állatokról, hogy „jobban tudnak szeretni, mint az ember”, az emberről, hogy a „legfőbb érték”, de hogy mitől az, az már „nem ugrik be”. Emberképük meghökkentően szegényes. Ezzel szembesíteni őket lett volna a leghatásosabb, legjobb hökkentés.

(7) TERMINOLÓGIÁNK. Kiscsoportos foglalkozás néven szerepel az olvasótábori szak- irodalomban. Bánatomra. Óvodára, művelődési otthonra, pszichoterápiára, javítónevelő munkára emlékeztet engem az a „szakkifejezés”. 1978-ban szárnyalásnak neveztük el, mert néha-néha sikerült felülemelkednünk. Vízen járás, homálybogozás, labirintus-járás is lehetett volna a neve, mert olykor-olykor erre a fokra is eljutottunk. Végül is elmélkedésnek neveztük el, inkább a vállalkozásra, mint az eredményre utalva. Ha az olvasás optimális esetben — azon kívül, hogy szárnyalás, vízen járás és homálybogozás is — értelmezés is, miért ne nevezhetnénk, mi másnak nevezhetnénk az olvasótábor leglényegét jelentő „foglalkozást” mint elmélkedésnek?

(8) MAUGLI ÉS A FEKETERIGÓ. Nagy Attiláéknál hospitálok. Kipling regényét csak egyvalaki olvasta ebben a csoportban, így aztán Attilának el kell mesélni kicsodamicsoda is ez a Maugli, hogy megkérdezhesse: Ember-é vagy természet? Visszafogadná-e anyja? Tanácstalanság. Illúziók oszlanak el: a valódi mauglik nem lettek állatok vezérei, nem szoktak vissza az emberekhez, hanem elpusztultak. „Meg kell tanulni embernek lenni”, szólal meg az egyik szépreményű. „Szoptathat-e olyan nő, akinek nincs gyereke?, hökkent ezúttal Attila. Igen, megtörténik a csoda, a csendes-óceáni szigeteken manapság is, „csupán” azzal, hogy maguk mellé fektetik az árván maradt csecsemőt, és a gyermektelen lány teste anyaként viselkedik. „Kinek szült már a nő62