Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)

te — csak még türelmetlenebbül, még nyíltabban, még keményebben. Ifjabbik önmagadat tessékelted ki a kaszinóból, te.

Elsötétül, majd kivilágosodik a szín. Feldúltan jön be.

Míg én az Al-Dunánál tehetetlenkedtem, Wesselényit, hazánk legnagyobb fiát a királyi tábla három évre ítélte. De az ítéletet nem hajtják végre! A császár nem meri az ítélet végrehajtását elrendelni. Wesselényi szabadlábon marad, vagy vele megyünk mindannyian — rabláncra. Wesselényi támadta a királyt, kormányát, állapotunkat kemény szavakkal, legférfiasabban, de alkotmányunk szerint, törvényeink szerint felségsértésért elítélni nem lehet, tehát az ítélet törvénytelen, az ítéletet semmisnek kell nyilváníttatnunk. Az országgyűlésnek semmi mással nem szabad most foglalkoznia, csak Wesselényi ügyével. Jövőnk attól függ, hogy Wesselényit le merik-e tartóztatni, vagy nem merik. Ha az országos felháborodás ellenére letartóztatják, akkor akaratunkat semmiben sem leszünk képesek ezután érvényesíteni. Még szerencse, hogy Wesselényi kétségbeesett barátai üzentek utánam, és hazarohanhattam, hogy Wesselényi biztonságáért... (Rövid szünet, majd öniróniával, már-már önmagával szembeni gyűlölettel.) Nem ezért siettél haza! Az a hír hozott, repített haza, hogy Zichy Károly meghalt, Crescence-od tehát szabad. Nem igaz! Ezt útközben tudtam meg! És az volt az első gondolatom, hogy Crescence-ot örökre elveszítettem! És meg sem látogatom, és soha többé nem fogom meglátogatni! Levélben részvétemet nyilvánítom és örökre elbúcsúzom tőle. Ó, nem! Azért nem látogattad meg, mert nem merted meglátogatni! Szaladnál hozzá a hívására, szárnyakon repülnél hozzá a hívására. (Kiabálva.) Sehova nem megyek, semmi mással nem törődöm, míg Wesselényi nincs biztonságban. Ha Wesselényit tömlöcbe vetik, a nemzetet vetik tömlöcbe. Ezt én így megmondtam József nádornak és Metternichnek. Metternich nem nyilatkozott, de József nádortól kicsikartam a Wesselényi-párti nyilatkozatot. Diadalmámoromban, mint egy bohóc, lábai elé vetettem magam, és kezet csókoltam neki! Nem voltam öntudatomnál.

Fel-alá járkál.

Wesselényit megmentjük! A nádor figyelmeztetett, nem valószínű, hogy ki lehet vívni az ítélet megsemmisítését, már csak azért sem, mert Ferenc császár a Wesselényi- pör ideje alatt halt meg, és az udvarnál terjesztik, hogy halálos ágyán Wesselényit kedves fiának nevezte, aki őt megtagadta, ezért olyan kedvezőtlen a hangulat Wesselényi ügyében. De a kegyelmet nem fogják megtagadni. Ferdinánd király nem fogja azzal kezdeni uralkodását, hogy Wesselényi ítéletét megerősíti. Metternichhel és a főhercegekkel is arról kell tárgyalnunk, hogy erről lebeszéljék. A nádor vállalja, hogy közvetíteni fog a nemzet és az uralkodóház között Wesselényi ügyében. Világos fejjel is kezet csókolnék neki ezért. Wesselényiért ne tenném meg? De Wesselényi vajon hajlandó lesz aláírni a kegyelmi kérelmet? Attól félek, hogy nem. A királyi tábla előtt sem jelent meg! Tudhatta volna, mivel jár, ha nem jelenik meg a királyi tábla idézésére! Nem ránk kényszerített, hanem országgyűlés által hozott törvényünk, hogy királyi akarattal való szembeszegülésnek minősíttetik a tábla idézésének semmi- bevétele! Hátakkor miért nem jelent meg?! Hiúság vétke! Ha megjelenik, nem biztos, hogy el merték volna ítélni. Akárhogy legyen is, azt már nem tűrjük el, hogy letartóztassák. És ha már le is tartóztatták, kiszabadítjuk! Az erőnk méretik most meg, a jövőnk dől most el. Kiállunk érte és győznünk kell. Ha másképp nem lehet, akkor a kegyelem elfogadásával mentjük meg. A kegyelem elfogadása nem gyengeség jele, hiszen kegyelmet is csak akkor kap, ha félnek a nemzet ellenállásától. Csak ezt Wesselényi is megértse. Hogy ellenállását megtörjük, arra fogunk hivatkozni, hogy ősi törvényt sértett meg azzal, hogy nem jelent meg a királyi tábla előtt. A kérelmét magam fogalmazom meg.

30