Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)

nem tartja be, hát lesöprik a politikai pályáról. Metternichet nem gyűlölnünk kell, nyíltan, férfiasán, wesselényiesen — Metternichet legyőznünk kell; ha elkezdtük a harcot népünk felemeléséért, akkor folytassuk a győzelemig. Nem kicsi a valószínűsége annak, hogy vereség esetén népünk elpusztul, tehát mindenáron győznünk kell. Véráldozat nélkül, ha lehet.

Lassan az íróasztalához megy, leül.

Bocsásd meg, népem, hogy meg akarlak váltani. Nem mondhatok már le a megváltásodról. A választott útról már nem lépek le . . . nem léphetek le, ha akarva akarnám, akkor se léphetnék le. Hosszú útra indultunk, s nagyon az elején tartunk még . . . Rögös az út, tele van akadályokkal. Ezeket az akadályokat nemcsak akarnunk kell legyőzni, tudnunk is kell, hogyan. Nem túlságosan magabiztosan járom körül a hatalmas akadályokat? De ha mindannyian nekifeszülünk vállunkkal, akkor talán . .. Nem talán, hanem igen. De az igen tudata, a győzelem tudata a lelkűnkben legyen, ne a szánkon. A nagyszavú hősöket, kik azt hiszik, kiáltásukra megrepednek az akadályok, visszakergetem a vállukat nekifeszítők sorába. (Hosszabb szünet után csendesen, harag nélkül.) A mártírjelölteket is csendre intem. Meg kell érteniük, hogy most nem mártírokra, hanem szívós, legyőzhetetlen harcosokra van szükségünk. Ó, vállalnám én is a mártírsorsot. De hát jogom van hozzá? És Wesselényi Miklósnak sincs joga hozzá, és rokonszenves kedvencének, Kossuth Lajosnak sincs joga hozzá. Utóbbi talán meg fogja bocsátani nekem, hogy nem tartottam időszerűnek, hogy belépjen a pesti kaszinóba. Éppen Wesselényi ajánlotta. Talán helytelenül cselekedtem. (Szünet, majd indulatosan, de inkább önmaga ellen.) Kossuth mintha Wesselényi-tanítvány volna, de rebelliskedésben máris túltesz mesterén. Négyszemközti beszélgetésen kértem meg rá, hogy vegye vissza belépési kérvényét. Életem talán legkellemetlenebb félórája volt. Mint tapasztalatlanabb testvéremmel, úgy akartam beszélgetni vele. Nem sikerült. Hát hogy sikerülhetett volna? Hogy lehet valakit udvariasan kiutasítani. .. Azt kellett volna mondanom: nézd, testvér, ha te belépsz a kaszinóba, a kormány gyanút fog, és idő előtt rájön, hogy a kaszinó célja politikai: a nemzeti egység megteremtése, és fellép a kaszinók ellen, érted, testvér, én semmit nem kockáztathatok, a te felvételeddel nagy kockázatot vállalnék, egyébként fogadd barátságomat és bocsánatkérésemet, hisz ennek a kaszinónak igen kevés jelesebb tagja van, mint a te személyed. Testvérem, majd, ha megszilárdul a helyzetünk, akkor az olyan forrófejűek, amilyen te vagy, nem fognak veszélyt jelenteni... Ó, ezek is sértő, tapintatlan szavak. De akkor én még hidegebb, és sértőbb voltam, talán megzavart, hogy első mondatom után, melyből megértette, miért is kérettem, úgy kitágult nagy ártatlan tiszta kamasz szeme, úgy rámcsodálkozott, hogy zavarba jöttem, s zavaromban nyilván meggondolatlanul fecsegtem, ilyeneket mondtam, hogy ha őt felvesszük, ránkfogják, hogy a kaszinó a forradalom melegágya, meg hogy Metternich is tagja a kaszinónak, s ha ő belép, akkor Metternich ki. Annyit kellett volna mondanom csak, hogy felvesszük ugyan, de arra kérem, vigyázzon, a kaszinóban ne folytassa, amit az Országgyűlési Tudósításokban elkezdett, ne politizáljon vaktában vagdalkozva, mert nemzetünknek most a csendes reform az érdeke. Végtére is, ha Wesselényi Miklós tagja a kaszinónak, Kossuth Lajos miért ne lehetne tagja? (Ingerülten.) Még mindig nem tanultam meg igazi politikusként viselkedni. Ezt a jótollú, éles eszű, Wesselényi-lelkű fiatalembert ellenségemmé tettem, ahelyett, hogy céljaimnak megnyertem volna. S még én vetem Wesselényi szemére, hogy rossz politikus. Kossuthot ki kellene engesztelnem. De hogyan? Üzenjek utána? Láttam, túlteng benne az önérzet, tehát úgysem jön. Wesselényit kérjem meg, hogy engesztelje ki? Személyesen menjek el hozzá? Egyik sem jó megoldás. Hát ha nincs megoldás, ne emészd magad feleslegesen. De hát annyi szemét ember tagja van a kaszinónak, s te egy nemes szívű férfiút kitessékeltél, mert írásaiban ugyanazt követeli, amit

29