Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
nyékét alapíthassunk, bizony nagyon elszomorít. Ha az olyan tehetősek, mint te vagy, nem hajlandóak hazánk fejlesztésében részt vállalni, akkor ... Lecsapja a tollat. Idegesen. Nem folytatom. Hát mi vagyok én? Ez már a századik levél; majd az országgyűlésen felébresztem őket! Sötét. A felerősödő fényben egy, a szín előterébe helyezett széken ül. Fél év telt el. Úgy fordul a nézőtér felé, mintha az országgyűlés munkálatai ott folynának. Derűsen. Nem leszek tétlen ezen az országgyűlésen, és az alsóház tagjai nagyot fognak nézni, hogy egy felsőházi tag elégedetlenebb a jelen viszonyokkal, mint ők. (Elkomorodik.) Ez az országgyűlés! Meseországbeli költők gyülekezetének tűnik. Sérelmek, ékesszólás, távlatban gondolkodás képtelensége. És időszerűtlen, tehát káros fenegyerekeskedés. Magasztos nemzetmentő eszmék — holt latin nyelven elszónokolva. Nincs még egy nép, amelyik ennyire indokolatlanul becsülné le nemzeti nyelvét. Sose bocsátom meg magamnak, ha én ezen az országgyűlésen a magyaron kívül bármilyen nyelven megszólalok. (Rövid szünet, majd ingerülten.) Mikor lesz már kész az alkotmányos sérelmeket tárgyaló felirat?! Sok bátor beszéd, kevés az okos. Vetélkednek, ki tűnik leggorombábbnak. Cél, elképzelés, távlat? Sok hűhó semmiért. (Gúnyosan.) Pedig bejelentették, hogy ez egy igen fontos előkészítő közgyűlés. (Feszülten figyel, majd a helyszíni közvetítések izgalmával és hangján.) Németszeghy gyengén beszél és nevetségesen . . . Feláll Rohonczy. Zagyvaságokat beszél. Egy lényeges dolgot hangoztat: hogy ő jó magyar. Ezt ne mondogassa, ezt bizonyítgassa. Miért szólalt ez fel? Latzkó, majd Bezerédj. Semmitmondók. Ismét Németszeghy: Nehogy a király azt olvassa ki a feliratból, hogy bosszút szeretnénk állni az alkotmány megsértéséért. Éppencsak hogy azt nem kéri, hogy hálás köszönetünket fejezzük ki a jogtiprásért. Újonc vagyok, tanulni szeretnék tapasztalt politikusoktól. Lesz-e ma egy értelmes beszéd? (Magába mélyed.) Következtetésem: Magyarországon nem hisznek a közéleti erkölcsben. A képviselők többsége fél a közvéleménytől: nem mernek latolgatni, még feltételes módot használni sem mernek. Csak egyenesen, keményen — a kérdés leegyszerűsítése árán is — nehogy valaki ingadozónak vagy jellemtelennek minősíthesse szegény fölszólalót. Tanulmányozhatom, milyennek nem szabad lennem. Az országgyűlés még csak egy hónapja tart. De végre fel kellene szólainom. (Ismét feszülten figyel. Felkacag.) Ez gyönyörű volt. (Ironikusan idéz a soron levő felszólalásból.) „Az igazságos bíró szíve vérzik, de kimondja az ítéletet.” Persze nem fogja kimondani. Ez még hangzatosabb: „Egy magánszemély megbocsáthat, egy nemzet soha!” Alakulgat, alakulgat a cselekmény. Felsőbüki Nagy Pál: Hogy a biztosokat József császár idején nem büntették meg, ezért jöttek ezek a mostaniak olyan magabiztosan alkotmányunkat megtaposni. És ő is követeli, mégpedig erélyesen, a megbüntetésüket. (Vidáman.) Szegény császárkirály! Legközelebb háromszorosan meg kell fizetnie biztosait, ha alkotmánysértő kedve támad — különben félelmükben beteget jelentenek. Végre egy okos, épkézláb javaslat: minden birodalmi hivatalnok esküdjön fel alkotmányunkra és törvényeinkre. (Felnevet.) Előttem Metternich arca, miközben hamisan esküszik. (Tovább figyel.) Csausz hajtogatja: figyelembe kell venni, hogy a biztosok a király parancsát teljesítették ... Tovább. Csausz, vond le végre te a megfelelő felségsértő következtetést. Nem vonja le, lenyeli. Vagy azért, mert jó politikus, vagy azért, mert gyáva. Remélem, az előbbi. Színházban érzem magam. Rossz replikák jószándékú, bátor darabban — a színészek ripacsok. (Ingerülten.) A színészek ripacsok, s te vagy a cinkos közönség. Miért nem fütyülöd ki a játékukat, ha nem tetszik! Miért nem javasolsz te valami épkézláb dolgot, valami előrelendítőt, ha nem tetszik, hogy csak sérelmeiket fújják. Minden törvénytelenség ellen tiltakozni kell, de egy évig fogják vitatni, hogy milyen 12
