Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Kántor Lajos: Tárgyak, természet, történelem (Vidéki őrhelyek)

csütörtök esti ínyencségéről — Fellini Casanovája szerepelt a sorozatban —,zötyögtünk négy órát, hogy az estét a Tanyaszínházban tölthessük, azaz a hajdújárási kultúrház udvarán, a fűben, Weöres Sándor Holdbéli csónakosát hallgatva. Az előadás humorát, lendületét adó Vitéz László, azaz Soltis Lajos szerint ez az este nem tartozott a legsikeresebbek közé, az idei több mint negyven napig tartó vándorlás (hosszabb, mint a zsidóké a pusztában) lélekmelegítő eseményei a hamisítatlan tanyavilághoz fűződnek; ahol a kocsmában plakátok hívnak a szomszédba, Palicsra, nagymenő operettsztárok, határon túli vendégek műsorára, ott a lelkesedésnek, a művészettel való spontán azonosulásnak tömeges jeleit hiába keressük. Nekem azonban így is meglepetés volt a találkozás a vajdasági „vándorszínészekkel” (hivatásosak valamennyien vagy főiskolások), nem kevésbé kellemes meglepetés, mint pár évvel előbb egy avantgarde színházi produkció: a Domonkos István verseiből összeállított szabadkai bemutató. Vajon ezt a vállalkozó kedvet, ezt a sokféle lehetőséget szereti Harag György, a szabadkaiak és újvidékiek legszívesebben látott vendégrendezője az utóbbi években? (A Tanyaszínház országos, azaz tartományi üggyé válását bizonyítja egy okos kezdeményezés is a Magyar Szóban: napról napra egész oldalas összeállítást közöltek arról a faluról, múltjáról, jelenéről, számadatokban, riportokban és képekben, ahová a Tanyaszínház éppen megérkezett. Úgy látszik, a színház így, ilyen közvetlenül is lehet szervezőerő. ..

Másképpen köt a homok a Duna árterületén, például Kisorosziban. Az ugrás nem is olyan nagy, ha Bányai János prózaelemzéseire gondolunk — Mészöly Miklós szőlővégi, de korántsem víkendi vigasságokra berendezett háza felé haladtunkban. Aki hozzászokott a helyi terepviszonyokhoz, bátran felhajt az úton, mi azonban gyalog porosz- kálunk, jóval a homokpad előtt hagyva az autót. Itt aztán valóban nagy a csend — operettszépségek sem háborítják, gondolom —, itt lehet elmélkedni a világ folyásáról, kivonulással teremtett békében, nyugalomban absztrahálni. De valóban azt teszi-e, teheti-e „a hajlíthatatlan urbánus”?

Az írógép most is kint az asztalon, áfák alatt, a szúnyogok azonban nem respektálják a munkakedvet, az alkotást. Vagy Mészöly ezt már nem is érzi? Ahogy nézem bronzos- ra cserzett bőrét, ideges kapkodásnak nyomát sem mutató ínozdulatait: kölcsönösen megszokhatták egymást, föl sem veszik a provokációt. A vendéget inkább zavarja a szúnyog-okvetetlenkedés. (Állítólag most permeteztek, ezért a felajzottság a levegőben.) Mészöly Miklós viszont egyre földközelibben absztrahál, „pontos történeteit" nemcsak útközben írja, hanem megvetve lábát a Duna-menti homokban. Benne él a „nyelvtájban” (amelyet oly találóan nevezett meg egyik esszéjében Tőzsér Árpád, a költő Forbáth tragédiájáról írva), innen indul naponta portyázásaira a nagyvilágba — és ide tér vissza. így teremti meg „a tágasság iskoláját”, azaz „a távolságot és nosztalgiát hozza harmóniába a maga felfokozott »elhatároltságában «. Ami annyit is jelent, hogy amit megteremt, a szépség (pontosabb, ha az intuitív Evidenciát értjük itt alatta) — a sűrítésben nyílik ki a legteljesebben. „Asűrítésben pedig a » pillanat« villantja fel magát, mint olyan realitás, amihez képest minden egyéb tartomány fikció: megéledni csak azon keresztül tud.” Mészölynek nincsenek illúziói a művészet abszolút lehetőségeit, a distancia kiküszöbölhetőségét illetően, de életét, írásait — prózában, esszében, versben — úgy rendezi be, hogy csökkenjen a távolság, vagy legalábbis ráébredjünk a távolság csökkentésének szükségességére.

Nagy útról, Amerikából térve haza, lényegében ugyanerről beszélt a fiatal kritikusnak, Alexa Károlynak: a pillanatról, a distanciáról, az irodalomról és a nemzettudatról. Ahogy a Jelenkorban nyilatkozta, a „racionalisabb és reálisabb tudat kialakítása, a nagy többséget tekintve, kint is, bent is időszerű. A mai irodalmunk viszont éppen olyan területeken is »munkálkodik« ennek érdekében, ahol sokáig kint függött a tábla, hogy «kozmopolita», «magyarságidegen» — és ehhez hasonlók. Ha csak a fiata