Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Tasi József: „A népségből a nép fia…” (Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről)

— És azokat is látod, akik ezeken a vaságyakon a társaid voltak?

— Részben igen, látom, de ezt egészen pontosan nem tudom elválasztani azoktól az élményektől, amikor én ezeknek a fiataloknak a vezetője vagyok, és az úgynevezett igazgatói irodában tartózkodom. Az igazgatói iroda nem volt egyéb, mint egy folyósóvég, amelyet ajtóval zártak le és oda egy vaságy, egy íróasztal fért be, de a fiúknak a hálószobái is belenyíltak, úgyhogy csak mondvacsinált igazgatói iroda volt. Visszatérve a kérdésre, most mindenkit ott látok, de nem is látok ugyanakkor személyeket ennyire meghatározottan; látok egy szobát, ahol Fehér Lajossal együtt laktam. A fölöttem lévő ágyon ő, én alatta tanyázom, látom magam előtt Horváth Lajost, Gyenes Antalt, Tőkés Ottót, de hogy ezek szobatársaim voltak-e, már nem tudom eldönteni. Meglehetősen rideg világ volt, de később szekrények is kerültek oda és itt látok magam előtt egy íróasztalt. Látom azonkívül a kollégium egyik emeletén a konyhát, amely szintén berendezés nélküli, de mégis volt valamilyen tűzhely, ahol ételt lehetett melegíteni, és ami a fő erénye: volt egy polc, ahol kis fiókok sorakoztak egymás mellett. Ennek a jelentőségét akkor fedeztük fel, amikor arról volt szó, hogy ki-ki a szüleitől kapott csomagot, ennivalót hol helyezze el. Rögtön megállapodás született, hogy a fiókokba kell tenni. Megszületett annak is a rendje, hogy a reggelit és a vacsorát ne a lakószobákban, hanem ebben a konyhában fogyasszuk el. Ebből aztán az is hirtelenjében kiderült, hogy a kollégium először csak szállást tudott adni, a diákok ebédjüket a menzákon szerezték be, de reggelijüket és sokszor a vacsorát is otthoni főzőcskézés- sel csinálták. Maga az a tény, hogy a konyhát és a kamrát így el tudtuk különíteni a hálószobáktól és a dolgozószobáktól, alkalmat adott arra, hogy a maguk élelmét megosszák, csereberéljék egymás között, és valami kontaktus, gazdálkodás kialakuljon.

Ezeken a spontán kapcsolatokon nem is ment túl a közös étkezés; egyelőre nem, ez minden bizonnyal így volt. A kollégiumi életnek a szabályos menete kezdett kialakulni; volt igazgatója, titkára, bár erre az első évre visszaemlékezve nem tudom szétválasztani, hogy tulajdonképpen ki is volt ott a titkár [a kollégium első szeniora Fehér Gyula], mindenesetre voltak gazdasági felelősök és más részfeladattal megbízottak, de azt hiszem nagyon kezdeti stádiumban volt a kollégiumi élet: bizonyos értelemben kopírozta a szabvány kollégiumoknak a világát. Ami új volt benne, az a közösség csírájának a kialakulásában határozható meg; így alapvető dolgokban a kollégium vezetője összerántotta az egész tagságot, és közösen alakítottunk ki egy álláspontot. Nyilvánvalóan a vezetőség is néhány alapvető dologban határozatokat hozott, amelyeket hirdetmény útján, részint pedig a különböző szoba-csoportulásokon keresztül közölt. Ezek mind spontán megnyilatkozások, és ahogy most mesélem, a későbbi szervezett kollégiumi életre gondolva: itt minden még csírájában volt meg, sőt hajlamos vagyok úgy megítélni a helyzetet, hogy Boros Lajos döntötte el, az alapvető dolgokban mi is történjék. Az viszont tény, hogy a kollégium tagságával olyan kontaktusa volt, hogy mindenkivel minden formai feltétel nélkül érintkezett. A tagság és az igazgató között nem volt differencia, hisz az igazgató maga is főiskolai hallgató volt, aki ekkor még nem fejezte be a tanulmányait; végeredményben demokratikus szellem uralkodott a kollégiumban. Bárki kezdeményezhetett, ha megfelelő érvekkel tudta alátámasztani, ha társakat tudott rá találni; érvényesíteni tudta elképzeléseit. Amiben már túlléptük ebben a kezdeti korban is a kollégiummá alakulásnak a világát, az a szombati napoknak a megrendezése volt. A szombat estéket rendszeresen kollégiumi estékké avattuk, ami nagy dolog volt ebben az egyetemi világban, tudniillik a szombat estét az egyetemi hallgatók baráti kapcsolatok ápolására szokták felhasználni. Mi már ebben az időben is tudatosan avval különítettük el magunkat a többi egyetemi hallgatótól, hogy a szombat estéket közös, közérdekű viták alkalmává avattuk, amelyeken a társaság rendszeresen énekelt, verseket is olvasott és a központjában mindig egy meghívott előadó

82