Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Tüskés Tibor: „Nem menekülhetsz” (Illyés és a népi írók mozgalma)

kívánnánk. A mi eszmevilágunkban a magyarság fogalma a legmagasabb emberi eszmékkel keveredik, melyeket az irodalom maga elé tűzött.”

Az Új Szellemi Front programja ellen erős támadás indul különféle világnézeti oldalról. A legszenvedélyesebben fogalmazók — Ignotus Pál, Bálint György — mellett József Attilának is „van néhány szava”: vitatkozik Zilahyval, és sorravéve a hozzászólókat, Illyés cikkéhez is megjegyzést fűz. A magyar irodalom hagyományos szorongását, borúlátását „megvizsgálatlan közhelynek” mondja, s Illyés javaslatait (pl. az új örökösödési törvény sürgetését) „naiv”-nak nevezi, „népmentő naivitást”, majd harmadszor is s még keményebb jelzővel terhelve: — „okosan irányított naivitást” emleget. Pedig amikor rövidesen nyilvánvaló lesz, hogy a kormány nem állja a szavát, s amikor a vita több hozzászólója valóban megcsalatottságának, becsapottságának ad hangot, Illyésnek nem kell visszavonnia vagy felülbírálnia korábbi nézeteit. Amikor az év nyarán az új kormány költségvetéséhez s ezen belül a telepítésre előirányzott összeghez megjegyzést fűz, ezt írja: „A költségvetés évi tízmillió pengőt irányzott elő. Ebből nem lesz telepítés, legalábbis nem olyan, amilyentől némelyek az ország megújhodását, mások egyszerűen a világ végét várták.” A vajúdó hegyek egeret szülnek. A reformpolitika nem ad megoldást, s az irodalom feladata változatlanul a helyzetismertetés munkája marad. „Jóhiszemű idealizmus, hogy lényegbe vágó újításokat felülről is bele lehet verni egy ország tömbjébe anélkül, hogy a milliók tömbje a föléje telepedett rétegen át kiáltva, azt alulról feszegetve, maga is ne követelné az újításokat.”

1936 májusában Sárközi György veszi át a Válasz szerkesztését. A folyóirat arculata keményebb, politikusabb, radikálisabb lesz, a lap „a tényföltárás, a meggyőződés, a bírálat és a gúny minden eszközével élesen szembefordul az ál-reformokkal s ál-reformerekkel”. Sárközi levele, melyet a Gondolat szerkesztőségének körkérdésére írt, szerkesztőtársa, Illyés állásfoglalását is tükrözi: „az elmúlt esztendő tanulságai sokunkban megérlelték azt a meggyőződést, hogy a magyarság mai állapotán cincogó és tipegő reformok már egyáltalán nem segíthetnek. Gyökeres átszervezésre van szükség, amelyet csak az öntudatosított magyar tömegek tudnak a politikai hatalom megszerzése útján végrehajtani.” 1936 őszén megalakul a Márciusi Front. Nyilvánvalóvá válik, hogy a fasizmus előretörésével szemben, a szabad, független, demokratikus Magyarország kivívásához minden haladó erő összefogására van szükség. A kommunista párt új álláspontja a népfrontgondolat meghirdetése: minél szélesebb rétegekben kell támogató erőt, összefogást találni a fasizmus elleni harc érdekében. A Márciusi Front kiáltványát, mely 1937. március 15-én jelenik meg, és tizenkét pontba foglalja össze a mozgalom irányelveit, Erdei Ferenc, FéjaGéza, Kovács Imre és Veres Péter mellett Illyés Gyula írja alá. Itt csak a kiáltvány első három pontját idézzük: „1. Követeljük az ország demokratikus átalakítását. 2. Gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot. 3. Az általános, egyenlő és titkos, minden korrektivum nélküli választójogot.”

Ekkor, a népi írói mozgalom radikalizálódásának, a Márciusi Front megalakulásának időszakában születik meg Révai József tanulmánya, a mozgalom első marxista értékelése. Révai kiemeli a mozgalom jellemző vonásait, elemzi a mozgalom rétegeződését, jelentőségét és lehetőségeit a magyar társadalmi és szellemi életben, s megvédi a népieket a liberális és polgári radikális oldalról elhangzó támadásokkal szemben. „A népies baloldal mozgalmáról — amin tehát a Márciusi Front programmatikus megnyilatkozásait és a falukutató írók tudományos és publicisztikai munkásságát egyaránt értjük — túlzás nélkül lehet állítani, hogy az utolsó két évtized legjelentősebb szellemi áramlata Magyarországon. Nem volt ebben az időszakban még egy szellemi áramlat, amely mélyebben hatolt volna be a közvéleménybe, amelynek hatása az egész magyar

68