Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Tüskés Tibor: „Nem menekülhetsz” (Illyés és a népi írók mozgalma)

közéletre nagyobb lett volna, amely megtermékenyítőbben hatott volna a magyar szellemi élet szinte minden területére.”

Nemzedékről, írói mozgalomról beszélünk, holott inkább szabadcsapatot, szekértábort kellene mondani. Kétségtelen, míg a Nyugat első nemzedékének gerincét az osztályukkal szembefordult, de sorsát magukban hordozó írók alkották, addig az újabbak a népből jöttek. Azonban ez sem általánosítható. „Ahányan vannak, annyiféle területről valók” — írta Illyés. A népi mozgalom centrális, iránykijelölő alakjai között éppúgy vannak értelmiségi indíttatásúak (pl. Németh), a gyermekkori dzsentri környezettel szembefordulok (pl. Kodolányi), mint a legmélyebb népi rétegből érkezők (Sinka, Veres Péter). Ami összeköti őket: a magyarság sorsáért való aggodalom. Amiben egyetértenek: a nemzet felemelkedéséért vállalt munka. Az egyetértés az alapvető célokban jól megfér a megközelítés egyéni útjaival. Van, aki Szabó Dezső csapásain halad, van, aki Móriczban látja a néphez, a szegényekhez, a magyar jelenhez visszavezető példaadó „apát”. A politikai élet jobbratolódása, az erősödő német befolyás különösen bomlasztóan hat a mozgalomra. 1938-ban megszűnik a Válasz. A népfrontpolitika időlegesen válságba kerül. A népi írók mozgalma polarizálódik. Egyre kevésbé a népi származás a meghatározó. A szorongó aggodalom a nemzet jövőjéért már nem elég kohéziós erő a mozgalom egybetartásához. A kor megváltozott mágneses terében átrendeződnek az erővonalak, a nemzedéken belül kiéleződnek az ellentétek. Illyés „kebelbarátjának” mondja például Pap Károlyt, de egyben-másban Németh Lászlóval vitatkozik. Illyést a Márciusi Front kiáltványának ügyében az ügyészség „a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén” 1938-ban együtt vádolja Sárközi Györggyel, viszont éppen ezekben az években távolodik el Kodolányitól. Jellemzőnek kell mondanunk, hogy az 1942 novemberében tartott ún. lillafüredi találkozón, ahol a kormány vezetői, Kállay Miklós miniszterelnök, Antal István propagandaminiszter és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök találkoznak a magyar írókkal, és „a fegyveres és szellemi honvédelem összehangolásáról” tárgyalnak, Illyés Gyula ugyan részt vesz, de nem szólal föl. Ugyancsak elgondolkoztató, hogy a népi írói mozgalom nagy seregszemléjén és a lehetséges jövőt latolgató tanácskozásán, a 43-as szárszói találkozón — ahol a mozgalom legbaloldalibb és „kommunistagyanús” tagjai is, Nagy István, Darvas József, Erdei Ferenc, Veres Péter előadásokban és felszólalásokban fejtették ki nézeteiket — Illyés nincs jelen, s neve — a tanácskozás nyomtatásban megjelent szövege szerint — el sem hangzik.

Az évtizedek múlva visszatekintő író tudatában persze nem a hajdani ellentétek, az elválasztó különbségek ötlenek föl először. A személyes emlékezés a közös küzdelem nemes pátoszát, a barátság fényét, a mozgalom széles sodrását idézi föl. Ha Illyés a két háború közt a népi írói mozgalom egyik vezető egyénisége, jelentős alkotója, fő organi- zátoravolt, maa sors jóvoltából az egyetlen tanúságtevő. Okkal beszél többet a közös célokról, a mozgalom átfogó programjáról, a közös tűz körül melegedők hitéről, a templomépítők akaratáról, mint a hajdani vitákról. „Lángelmét temetünk” — kezdi búcsúbeszédét Veres Péter temetésén. Németh László születésének nyolcvanadik ünnepére írja: „Szívós alázatod, ahogy / szolgáltad buzgón bennünk — jövőnket: ez / tesz zsarnokká most fölöttünk, nemes / példáddal rangot kínáló — osztó! — halott. . .” Amikor 1979-ben Vajszlóra, Kodolányi János szellemi szülőföldjére, a Kodolányi-emlékmúze- umba látogat, az erdőtanácsos apa lakóházából átalakított múzeum vendégkönyvébe ezeket a sorokat írja: „Kodolányi János a mi írócsoportunknak egyik legharciasabb, legharagosabb tagja volt a nép és nemzet védelmében. A magyar szellem erejét bizonyítja, hogy ilyen ’úri’ környezetben is ilyen néppártivá nevelődött.”

Amint a népi írói mozgalom a korabeli magyar társadalom valamennyi problémájának megoldására átfogó programot kínál, azonképpen Illyés eszmerendszere is politikai,

69