Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943
megfeledkezést is drágán fizethetjük meg. Mi nem vagyunk burjánzó, vegetatív nép ... mi nem hagyatkozhatunk természetes életösztöneinkre, nekünk szükségünk van a tiszta öntudat, a kíméletlen önbírálat iránytűjére is. (...) Mi nem érezzük azt az öntudatlan biztonságot, amit a burjánzó népek. Nem tudjuk átadni magunkat a tudattalan növényi létezés boldog melegének, buja kitárulkozásának. Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. Mi nem hazudhatunk magunknak. De azt sem engedhetjük meg, hogy nekünk hazudjanak. Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunknak örökkévalóságot, elveszítjük a mát is."7 Kodolányi János szenvedélyes bevezető előadása Szárszón nem kapott akkora figyelmet, mint érdemelte volna, pedig a huszadik század egyik legsúlyosabb betegségére figyelmeztetett, név szerint is említve a nemzetiszocializmust, mely egyik legdöbbenetesebb példáját adta annak, hogy miként lehet hamis jelszavakkal felheccelni és egy bűnös politika szolgálatába állítani a vezetőinek mindenkor kiszolgáltatott tömeget. Mivel a résztvevőket inkább a magyarság előtt álló időszerű feladatok foglalkoztatták, az idézettekre nem figyeltek fel, s túl általánosnak is tartották azokat a beszédet befejező, magyarságféltő gondolatokkal együtt. A magyar sorskérdésekre válaszoló előadásokat vártak, s ennek elsőként Erdei Ferenc tett eleget augusztus 24-én. Erdei viszont — Kodolányival ellentétben — a kelleténél részletezőbb előadást tartott, amennyiben a politikai holnapután felvázolásával nehezebbé tette a politikai holnapért folytatott küzdelmet. S most nem állításainak igaz, vagy hamis voltáról van szó, hanem arról, hogy a korabeli, feszültségekkel terhes helyzetben nem segítette elő a legfontosabb feladat, a minél szélesebb antifasiszta nemzeti összefogás megteremtését. Erdei ugyanis a magyar társadalmi fejlődés ismertetése után arra a következtetésre jutott, hogy a „politikai program ma a demokrácia teljes megvalósításának a követelményében áll elő. Olyan társadalomnak kell tehát kialakulnia, amely következetesen és teljesen kiformálja országunkban is a modern polgári társadalmat.”8 Majd így folytatta: „Azt is tényként kell azonban számításba vennünk, hogy a tényleges társadalmi helyzet olyan, amelyben tartós polgári társadalom már nem épülhet, éppenúgy, vagy talán még kevésbé, mint 1918-ban. Óriási méretűre nőtt a munkásság, amely tömegében már túlmutat jelenlegi szervezetének politikáján.” Tehát „elsősorban a munkásság, másodsorban a parasztság képviseli azt a társadalmi erőt, amelyik a további alakulást megfogja határozni. Ebben a fejlődésben kétségtelenül a munkásság képviseli a nagyobb erőt. Ennek a rétegnek van olyan szervezete, programja és politikai iskolája, amely társadalmunk gyökeres átalakítását sikerrel megkísérelheti.”9 A fejtegetés egyértelmű, mert ami túlmutat a munkásság „jelenlegi szervezetének”, azaz a szociáldemokráciának a politikáján, az nem lehet más, csak a proletárdiktatúra, amelyben a parasztság is csupán másodrangú szerepet kaphat. Sajnos Erdei Ferencnek sem jutott eszébe, hogy a kapitalizmus vagy proletárdiktatúra ellentétpáron túllépjen. Mégha igaza is lett volna azonban Erdeinek, akkor is politikai ügyetlenségnek kell tartanunk az akkori, nem proletár többségű magyarság proletárdiktatúrával való riogatását, mert ez csak a lehetséges antifasiszta szövetségesek összefogását nehezítette, azaz a napirenden lévő legfontosabb politikai teendők megvalósulását akadályozta Bizonyítja ezt, hogy az egyértelműen antifasiszta hallgatóság nem egy tagja Erdei előadása után indulatos kifakadásra ragadtatta magát. Velük szemben Nagy István kelt Erdei védelmére, s mint kommunista természetesen tudományos igazságokként értékelte annak megállapításait, amelyeket ha nem lehet cáfolni, „akkor vonjuk le az ... önként következő teendőket, s szabjuk meg magatartásunk irányát, még akkor is, ha ezt az irányt alá kell vetnünk a tények alapján a munkásság és a parasztság történelmi súlyának .. ,”10 5
