Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Bereczki Gábor: Mivel gyarapította nyelvünket a török hatás?
lisma pro, amely szószerint forrásfőt jelent. A török nyelvekben azonban a csuvason, tatáron, baskíron kívül még számos népnél megtaláljuk az összetételt egészen az oszmán-törökökig. A mordvin szó nyilván a tatár megfelelő fordítása. A csuvas, a tatár és a baskír nyelvterület víz menti településeinek nevében tömegesen fordul elő a közelben eredő patak nevének fővel megtoldott alakja, például a tatár Akbas (fordítása: Fehérfő). Ennek alapján a magyar Szalafő típusú helynevekben is török helynévadási gyakorlat átvételét kell látnunk. Megalszik (tej, vér). A finnugor nyelvek közül csak a cseremiszben van az alszik igének ilyen jelentése is, a török nyelvekben viszont székében. író, sajt, túró szavunk török eredetű, könnyen meglehet, hogy a magyar alszik ige jelentésbővülése elsősorban a tejfeldolgozással kapcsolatos. A kölcsönszavakhoz hasonlóan néha a tükörszavak és kifejezések esetében is számolni kell közvetett átadással. Beke Ödön a század elején nagy német nyelvű cikkben foglalta össze az egyes finnugor nyelvek mondattanában mutatkozó török hatást (I. Keleti Szemle XV.). Amikor arról ír, hogy több finnugor nyelv török mintára egy speciális szerkezettel fejezi ki az akarást, óhajtást, amely a jön igéből és egy igenévből áll, lapalji jegyzetben két magyar példát is említ. Ezek a következők: utaznom jő ’utazni van kedvem; nem jött játszódnom nem volt kedvem játszani (Háromszék m.) Beke példái azonban a románból való tükörfordítások, akárcsak a csinál ige szül jelentésben való használata. A csángó balladában így kesereg’ a lány: Anyám, edeszanyám / mikor ingem csinált / csinálhatott lenne / egy mármulykevecskét. .. (Kallós Z.: Balladák könyve. Bukarest, 1970. 137). Egyes török nyelvekben a csinál igének előfordul szül jelentése is. A magyarba tehát a felsorolt kifejezések közvetlenül a románból kerültek át, oda azonban valamelyik török nyelvből. A tükörszávak, tükörkifejezések után térjünk át a hangrendszerre. Vizsgáljuk meg, vannak-e a magyar hangrendszernek olyan sajátosságai, amelyek török hatással magyarázhatók. Úgy látszik, a török nyelvekből nem került be új hang a magyar nyelvbe, de török hatásra jelentékeny mértékben megváltozott egyes hangok gyakorisága, új hangkapcsolatok jelentek meg. A török hatás kezdetén a b, d, g elsősorban a szó belsejében fordult elő a magyarban. Finnugor eredetű szavaink közül mindössze 10 kezdődik b-vel, 4 d-vel, g-vel viszont egy sem. Az azonban nem lehetetlen, hogy egy-két belső keletkezésű hangutánzó, hangfestő jellegű szóban volt szókezdő g. Közönségessé viszont a török jövevényszavak tették e három hangot a szó elején. Korábban szókezdő helyzetben ismeretlen volt a dzs hang. A török kölcsönzésekben azonban nagy számban fordult elő ilyen helyzetben is. Később ez a hang a közmagyarban összeolvadt a gy-vel, csupán egyes archaikus nyelvjárásaink őrzik mindmáig, pl. a felsőőri (Burgenland), ahol a gyertya dzsercsa, a gyerek dzserek, a gyapjú dzsapcsi (1. Imre Samu: Felsőőri tájszótár. Bp., 1973.). A szókezdő k-ból a, o, u és a hátul képzett i előtt, amely az ősmagyarban még megvolt, eh lett, később pedig h. A karó, káka, kos, kóró, kút típusú átvételek azonban ismét meghonosították ebben a helyzetben is a k-t. Az ősmagyar korban az m, n-\-zárhang kapcsolatok egyszerűsödtek, b, d, g, dzs lett belőlük, a tengely, tenger, kantár, gyöngy (az átvétel idején dzsindzsünek hangozhatott) típusú török jövevényszavak ismét meghonosították ezeket a hangkapcsolatokat a magyar nyelvben. A magyar nyelv finnugor korból öröklött, s később tovább gazdagodott fejlett névszóragozása nem maradt el a török nyelvekétől. Bizonyára ezzel magyarázható, 75
