Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Bereczki Gábor: Mivel gyarapította nyelvünket a török hatás?
’szent’, tehát az összetétel jelentése: szent ház. Ez az összetétel Magyarországtól távoli kun forrásokban is előfordul. Ugyanilyen tükörfordításnak tarja Ligeti ünnep<idnap azaz szent nap szavunkat is. Azonos összetétellel jelöli számos török nyelv a vasárnapot. A régebbi szakirodalomban felmerült a fogas halnév tükörfordítás volta. Ehhez aligha férhet kétség, mivel a vele azonos jelentésű bolgár-török eredetű süllő szavunk magyar fordítása is fogas. A magyar féreg szónak van régi vadállat jelentése is. Ez őrződött meg például „ordít, mint a fába szorult féreg” szólásunkban. A finnugor eredetű féreg szó jelentésbővülése nyilván török hatásra történt, mivel több török nyelvben ugyanaz a szó jelent férget, hernyót és farkast. A tükörkifejezések közül a régebbi nyelvészeti irdodalomban mindössze egy fordult elő, a török hódoltság korából származó nyelvet fog, melynek jelentése: híradással szolgáló foglyot ejt. Ez a kifejezés más török nyelvekben is megvan, valamelyikből az oroszba is bekerült, s az utóbbi évtizedekben magyarra fordított orosz szépirodalmi művekben is találkozunk vele. Lényegében ennyi az, amit a tudomány mostanáig ezen a téren megállapított. A Volga—Kima-vidék finnugor és török nyelveinek kapcsolatát vizsgálva arra lettem figyelmes, hogy több tükörszó és tükörkifejezés, amely valamelyik török nyelvből átkerült a szóban forgó finnugor nyelvekbe (a mordvinba, a cseremiszbe, avotjákba és a zürjénbe), vagy ezek egyikébe, a magyarban is megvan. A vidék török nyelvei közül a finnugor nyelvek szempontjából a csuvas és a kazányi tatár jön számításba. A csuvas a bolgár-török típusú nyelvek utolsó képviselője, a tatár pedig a török nyelvek kip- csak ágába tartozik, akárcsak a kun, tehát a magyar a Volga-vidéki finnugor nyelvekhez hasonló török szomszédságban fejlődött, csak más korszakban és más földrajzi környezetben. A fentebb említett török tükörszavakat és kifejezéseket az alábbiakkal tudom kiegészíteni. Vagyon. A magyar nyelvtörténeti-etimológiai szótára szerint a magyar vagyon szó azonos a létige régebbi egyes szám 3. személyé' alakjával, amely másodlagosan főneve- sült. Ezt csupán azzal toldhatjuk meg, hogy ebben a főnevesülésben bizonyára szerepe volt a török nyelvi hatásnak is. A csuvasban a pur ’van’ ige második jelentése bőség, jólét, tartalék, az oszmán-törökben a var ’van’ ige vagyont is jelent. Kelet, nyugat, észak. A finnugor nyelveknek nincsenek közös szavai a világtájak jelölésére. A cseremiszben, a votjákban és a mordvinban van ugyan egy közösnek nevezhető rendszer, amely más-más hangalakú, de azonos jelentésű szavakkal nevezi meg az égtájakat. Ez a rendszer a következő: napkelet—napnyugat; éjoldal (észak)—napoldal (dél). Ez ugyanígy van a csuvasban, tatárban s székében a török nyelvekben. Az említett finnugor nyelvek egy török rendszert másoltak le. Az égtájak magyar nevének régebbi, eredetibb alakjai: napkelet, napnyugat, éjszak. (A dél szó ótörök kölcsönzés.) Fontos egyezésnek tartom, hogy mind a napkelet, mind a napnyugat esetében a szóban benne van az égitest neve, akárcsak a török nyelvekben, s az észak az éj és a darab, rész, oldal jelentésű szak szó összetétele, ami szintén egyezik a török nyelvekkel. Ha csak egy összetétel egyezne a török nyelvekkel, lehetne véletlen szemléletbeli találkozásra gondolni, de az egész rendszer egybeesését már nem lehet véletlennek tartani. Annál kevésbé, mivel a töröktől kölcsönzött dél szavunk eleve amellett bizonyít, hogy a törökök szerepet játszottak a magyarság égtáj-szemléletének kialakulásában. Kútfő. A magyar szó eredeti jelentése forrás, s vízfő alakban is előfordul. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára megemlíti, hogy hasonló összetétel a mordvin 74
