Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Szabó László: Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában

a kunokkal. (Györffy /.: A kunok megtérése. Protestáns Szemle. 1925. — Szántó K.: A jászberényi ferences templom története. Bp. 1974.). Ennek okai között természetesen ott kell, hogy szerepeljen a földműves életmód, s a megtelepedettség is. Ám ez még kevés. Feltételeztük, hogy a jászok már hazánkba jövetelük előtt is találkoztak valamilyen formában a kereszténységgel, s ez mélyebben érintette őket, mint a kunokat. Gyárfás István (s kívüle mások is) ugyanis részletesen foglalkozik a moldvai Kumániában végbement térítéssel, majd a kun püspökség létrehozásáról szóló egykorú forrásokkal (GyárfásII. 206—209., 219—225.). A későbbi szerzők őt ismételve a jászokról nemigen ejtenek szót, de tudják, hogy e térítés a jászokra szinte nagyobb hatással volt. A magyarországi források a jászokat pogányoknak tüntették fel; leírták a szerzők: milyen hatalmas munkába került a ferenceseknek, hogy 1472-ben végre befejezettnek tekinthessék munkájukat a jászok között is. (Balássy F.: A jászok idetelepítése és a keresztény hitre térítése. In: Adatok az egri egyházmegye Történetéhez. III. 1. Eger, 1891. — Szántó K. i.m. 15—17.). A jászok pogánysága azonban nem igazolódott. Selmeczi László ásatásai Négyszálláson a korábbi feltételezéseket nemcsak valószínűsítették, hanem bizonyították is: a Magyarországra betelepedő jászok keleti (bizánci) keresztények voltak, akiket viszont a már megtörtént egyházszakadás után a római katolikus egyház eretnekeknek, pogányoknak minősített. A négyszállási sírok kereszt mellékletei, illetve a sírba helyezett test bizánci rítus szerinti kéztartása döntő bizonyítékok. (Selmeczi L: 1981. 170—172.). Nem véletlen ezért, hogy a keresztény vallás mélyebben gyökerezett a jászok kutúrájában, mint a kunokéban. Éppen ezért — egyéb tényezők mellett — a jászok a reformációra is kevésbé reagáltak, mint a kunok. (Szabó L.: i.m. 1982. 209—305.).

Ugyanebben a kérdéskörben gyökerezik az a néphitet jellemző sajátosság, amelyre már régebben felfigyeltünk, s amelyet alaposan elemeztünk, mert a jászok továbbélésének, kontinuitásának egyik bizonyítékát is látjuk benne.

Azon a területen,amelyet Fodor Ferenc Ősjászságnak tekint (Fodor F.: i.m. 136—151.). s amelyet mi is a jászok első megtelepedési helyének tekintünk (innen nyomultak később más déljászsági községekbe) a legteljesebb néphitgyűjtés sem tudta feltárni a táltos hittel kapcsolatos néphit elemeket, illetve nem tudta igazolni azt, hogy a táltos hiedelemkörnek hasonló rendszere élt volna valaha e területen, mint a szomszédos magyar, illetve távolabbi kun településeken. (Gulyás E.: Jászdózsa néphite. In: Jászdózsa és a palócság. Eger—Szolnok, 1974. — U.ő: Jászdózsai hiedelmek. Folklór Archívum. 4. Bp. 1976.). E kérdést igen alaposan elemeztük. Szétválasztottuk a garabonciás és táltos hiedelemkörre jellemző vonásokat, tanulmányoztuk a környező magyar, illetve a másodlagos jász települések néphitét, s a kunsági leírásokat. (Szabó L.: 1979. 84—101.). Világossá vált számunkra, hogy a jászok néphitében a táltos hiedelemkor (s az ezzel összefüggő elemek: foggal születés, halottlátók, rostaforgatás ide kapcsolható változata) azért nincsen jelen, mert számukra idegen az a dualista világképbe bele nem illeszthető szemléletmód, amely a világot nem osztja jóra és rosszra, s amely nem a két pólus küzdelmének fogja fel a világ lényegét. A sámánizmus számára — még ha a felhő vagy bika alakjában két erő meg is mérkőzik egymással—a világ csak van, létezik, a lényege nem két ellentétes pólus küzdelme, hanem a puszta lét, amelyből éppen a dinamika hiányzik.

S éppen e ponton vélünk még etnikus vonásokat felfedezni a Jászság néphitében. Az os, asi törzsek eredeti lakóterülete az, ahonnan Zoroaszter, mint vallásalapító elindult, s aki — ha kezdetleges formában is —, de ezt a szemlélődő gondolkodást először haladta meg, s válhatott később egy dualista filozófia, vallás, majd a kereszténység ősévé is. S az, aki a világot a szemlélődésből kilépve ellentétes pólusok harcaként fogja fel, már érzéketlen minden olyan filozófiára, amely állapotként fogja fel a világot, mi_

70