Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Szabó László: Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában
ként a sámánizmus is. Filozófiai, gondolkodásbeli abszurdumnak tekintjük az innen való visszalépést, a szemlélődő állapot lényegi elsajátítását. Durván és sarkítottan fogalmazva: az európai elme számára Távol-Kelet felfoghatatlan és megközelíthetetlen. (Szabó L: 1979. 84—101.). Hiába találkoznak a jászoka kunokkal és más sámánisztikus felfogású török népekkel. Hiába éltek velük együtt hosszú időn át, visszalépni már nem tudtak, s az általuk már rég feladott szemléletmód — s természetesen az egykor hozzá is kapcsolódó néphit elem — már nem térhetett vissza. Elemeket vehettek át a kunok néphitéből, de ez világképpé már nem állt össze. Mondhatnék azt is, hogy mindez már a kereszténység hatása, a kunokénál korábbi — már a bejövetel előtti — bizánci kereszténység felvételére vezethető vissza. Ám a környező magyarság megkeresztelkedése korábbi vagy legalábbis ezzel egyidős. Kalojev B. A. tudósít ugyan a X. században létrehozott alán püspökségről, de ez nem is bizonyos, hogy érintette a Magyaroszágra kerülő jászokat. Sőt tudjuk, hogy ugyanebben az időben már a magyarok is kapcsolatba kerültek a bizánci kereszténységgel, tehát nincs lényeges időbeli eltérés a két etnikum között e tekintetben. (Kalojev, B. A. i.m. 284.). Ugyanakkor a Jászsággal szomszédos magyar településeken bőséges anyagot gyűjtöttünk a sámánizmussá! összefüggésbe hozható néphitelemekből, sőt kibontakozott belőlük egy egészen eltérő világkép, lényegileg más látásmód. Nem gondolhatunk másra, mint egy időben távolabb gyökerező szemléletmód-váltásra, amely kultúrhistóriai és történeti forrásokkal is egybevág. 5. Mindezekből következik, hogy a török időkben bekövetkezett nagyarányú népmozgások ellenére is a Jászság népét meghatározó (nem mennyiségi) részében konti- nuusnak tekintjük. Ám hangsúlyozzuk, hogy kultúrája, gazdasági élete a bejöveteltől számítva a magyarországi fejlődés és a privilégiumok által körülírott keretek között zajlott, része a magyar fejlődésnek. Ez a folyamat — éppen a kunokhoz viszonyítva — más alapról indult, s az közel azonos, majd megegyező privilégiumok ellenére is más irányba haladt. A földrajzi környezet Európának ezen a részén nem lehetett olyan jelentős, hogy a két Kunság és a Jászság kultúrája ilyen mértékben eltérjen egymástól, s jellegében több ponton is különbözzék. A Jászságból kirajzott nagy- és kiskunsági faluközösségek kultúrájának különbözősége ma is bizonyítéka annak, hogy a két nép azonos jogi feltételek mellett milyen különböző irányban fejlődött, noha a kirajzással az új lakóhelyen a nagykunokhoz vagy kiskunokhoz hasonló földrajzi feltételek közé került (pl. 1717: Kunszentmárton, 1743: Kiskunfélegyháza, 1866: Kara, 1878: Lajos- mizse). A TALASZ-VÖLGYI ROVÁSBOT EGYIK OLDALA 71
