Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Szabó László: Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában
műkben annak, amit a nagykunok. Ugyanakkor a kunok húsállattal való adózása többszöröse a jászokénak. (Szabó L.: 1979. 125—128.). A földművelés ilyen nagy súlya véleményünk szerint nem csupán a magyarországi fejlődésben gyökerezik, hanem annak bizonyítéka, hogy a jászok — mint általában a meghódolt alán népek — a nomád birodalmon belül is ilyen életmódot folytattak. A keleti típusú földműves gazdálkodás, a helyhez kötöttség a kelet-európai sztyeppéken, a nomád birodalmak keretei között hátrány volt. Magyarországon a XIII. században azonban mindez előnnyé vált; elősegítette a beilleszkedést, egy magasabb gazdasági nívó elérését; s lényegében ennek birtokában függetleníthették magukat a jászok a kunoktól hazánkban is. Megfigyelhető, hogy már Zsigmond korától a jászok katonai szolgálata, mint a privilégiumaik biztosítéka, kezd háttérbe szorulni; s királyaik egyre inkább gazdasági szolgáltatásaikra tartanak igényt, noha az adónemek, a jogcím a fegyveres szolgálatra, a vérrel való adózásra utal (pl. tegzespénz). Ez a megtelepedett, földművelő életmód természetesen szilárd szerkezetű falvak kialakulásához vezetett. Jóllehet Györffy István a kertes település koncepcióját éppen a nagykunsági településekre alapozta, maga nem tudott kimutatni ilyen kerteket a Nagykunság településrendszerében. (Györffy I.: Magyar nép, magyar föld. Bp. 1942. 132. U. őfMagyar falu, magyar ház. Bp. 1943. 61—64.). De Selmeczi László orgondaszentmik- lósi ásatásai is azt igazolják, hogy a kétbeltelkes település nyomait még a XVI. században sem lehetett rögzíteni. (Selmeczi L.; 1974. 54.). Ezzel szemben Jászapáti — amely jellegzetesen kertes település — XIV—XVI—XVIII. századi szerkezetét Moksoy Ferenc azonosnak találja, s e térségben még számos nem jász települést is. (Maksay F.: A magyar falu középkori településrendje. Bp. 1971. 92. és térképmelléklet). Magunk a kertességet olyan gazdálkodási szisztémának tekintjük, amely egy belterjesebb állattartást és földművelést képes megvalósítani, s amelyet pusztán nomád népesség nem hozhat létre, de amelyet a földművelő népekre telepedett nomádok karakterisztikusabbá, jellegzetesebbé tehetnek. Ez a belterjesebb földművelési forma Magyarországon ekkor már kialakult az Alföldön, s az ország egyéb erre geográfiaiig alkalmas részein is, s a földművelő jászok a megtelepedés után ezt az általuk is ismert települési-gazdálkodási szisztémát át tudták venni, miközben a nomád kunok számára ez a forma alkalmatlan volt, s egy másik — a magyar fejlődésben kialakult — településstruktúrával éltek. (Szabó L, 1979. 127—733.— U.ő.: A jász etnikai csoport. II. Szolnok, 1982. 75—126.). A Jászság XVII. század végi egységesen kertes jellege nem is alakulhatott ki máról holnapra, főként „megszakadt kontinuitásé” területen. A lakosság nagyobb része, s a falvak is átvészelték a török hódítást, s a hódoltság időszakában is megőrizték települési szerkezetüket, célszerű gazdálkodási jellegüket. Ez a gazdasági-települési rendszer védelmet jelentett a lakosságnak, míg a kevésbé szilárd nagykunsági közösségek kevesebb ellenálló erőt mutattak. A földművelő életforma — ezen belül valószínűleg az ipar nagyobb szerepe —, illetve a kertes települési rendszer meghatározza a jászok egész életét, életmódját. Ma még részleteiben ez az életforma ismeretlen, de remény van arra, hogy a jövőben a képet finomítani lehet elsősorban a régészet és az összehasonlító néprajz segítségével. Kétségtelen az is, hogy a XIII. század végétől a jászok kultúrájának fejlődését a magyar kútárához való hasonulás irányával jellemezhetjük, s ez a két kultúra lényegi (földműves) hasonlósága miatt sokkal jobban összeolvadt, mint a nomád kunok és a szomszédságukban élő magyarok kultúrája. A további kutatások azonban mégsem reménytelenek. 4. A jászoknak nem csupán a korábbi megtelepedésére, s földművelésére vonatkozóan vannak adataink, hanem azt is tudjuk, hogy a kunoknál előbb tértek valóságosan is keresztény hitre. Velük a térítőknek lényegesen kevesebbek kellett küzdeniök, mint 69
