Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Szabó László: Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában

köpenyek egyik típusának szabásával. Természetesen ez a kérdés még alaposabb vizsgálatot igényel, de úgy véljük, a hasonlóság nem lehet véletlen. (Kresz M.: Népi szűcsmurjjía, Bp. 1979. — illetve a szerző bővebb szíves szóbeli közlése.)

3. Amióta komolyabb elbeszélő forrásokkal rendelkezünk a jászok és kunok történetére vonatkozóan, a két nép úgy jelenik meg előttünk, mint egyenjogú, egy életközösséget élő testvérnép. Mint kimutattuk, ez a kép hamis. Csupán a XVII. század második felétől alakul ki ez az ideológia, amikor a jászok és kunok privilégiumai veszélybe kerülnek, s a jogcsorbítás elleni harcot célszerűnek látják közösen megszervezni, egységes ideológiával támogatni. (Szabó L: A jászok mítoszalkotási kísérlete a XVII— XVIII. században. In: Mítosz és történelem. Előtanulmányok a Magyarság néprajzához. 3. Bp., 1978. — U.ő.: A jász öntudat alakváltozatai. In: A Szolnok megyei Múzeumok évkönyve. Szolnok, 1982.). 1323-ban, s ezt követően éppen az volt a jászok törekvése, hogy megszabaduljanak a kunok fennhatóságától, akiknek addig leigázott segédnépei voltak, s politikai hatalommal nem rendelkeztek. Ugyanakkor biztosítani kívánták ugyanazon jogokat a maguk számára, amit a kunok is élveztek. 1323-tól igyekeztek minél távolabb kerülni a kunoktól, s ez nemcsak a kapcsolatok valóságos megszakításához vezetett, de a magyarokhoz való közeledésük elősegítette az elmagyarosodási folyamat meggyorsulását. A jászokat — mint erre korábban rámutattunk — éppen ezért nem említették, mint a kunokkal együtt betelepedett népeket, mert nem volt politikai hatalmuk, s őket mindenütt a kunok képviselték. (Szabó L: 1974.).

Ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencén kívül a kelet-európai síkságon létrejött nomád birodalmakat, azt tapasztaljuk, hogy a politikai hatalom e térségében mindig a harcias, nomád népek kezében volt, de egyes nomád birodalmakon belül az állandóságot a meghódított iráni nyelvű népek képviselték, s földműves és iparos életmódjukkal, megtermelt javaikkal e birodalmak belső fenntartói voltak. (Artamonov., M. I.: Szarkel — Belaja Vezsa. Szovjet Régészet. 1960. XVI. 19., 55. — U.ő.: Isztorijá Hazar. Leningrád, 1962. 358. — Pletnyeva, Sz. A.: Besenyők, torkok és polovecek a délmagyarországi sztyeppéken. Szovjet Régészet. 1960. XVI. 101—162. — Vernadsky, G.: A history of Russia. New York, é.n. 21—24. — Bartha A.: A IX—X. századi magyar társadalom. Bp. 1968. 87.). Ugyané szerzők, az orosz krónikák adatai, illetve a moldvai Kumániában folytatott földművelésre utaló adatok azt igazolják, hogy a nomád kunok és jászok viszonya is hasonló volt. Nem hihető ugyanis, hogy a moldvai Kumániában a nomád kunok kezdtek volna földet művelni, amikor Magyarországra jött csoportjaik a beköltözés után hosszú ideig semmiféle módon nem szoríthatók erre az életmódra, sőt megtelepedésre is alig, holott privilégiumaik egyik feltétele ez az életmódváltás volt. (V. ö.: Feren, J.: A kunok és püspökségük. Bp. 1981. 32. —Szabó L: 1979. 131—137.). Ugyanakkor a Jászságban a jászok földműveléséről a XIV. század végéről adataink vannak (Apáti, Négyszállás, Árokszállás), s településeik is szilárdaknak, megállapodottaknak tekinthetők. Ez idő tájt a nagykunok települései még erős mozgásban vannak, földművelésükről nincsenek híreink, sőt a nagykunsági faluásatások olyan XV—XVI. századi beltelket hoztak felszínre Orgondaszentmiklóson, ahol a szilárd házak mellett a jurták nyomai is fellelhetők. (Györffy Gy.: 1953. 264.—Selmeczi L.: Nomád települési struktúra a Nagykunságban. In: Paraszti társadalom és műveltség a 18—20. században. Faluk. I. Szolnok, 1974.). Kimutattuk azt is, hogy a jászok később is, már a török hódoltság kezdetén — amikor forrásaink bőségesebbek — a nagykunokhoz és kiskunokhoz képest „belterjesebb”, „istállózó” állattartást folytattak, gazdálkodásukban a húsállat nem játszott nagy szerepet, de a tejgazdálkodás náluk sokkal jelentősebb, mint a kunoknál. Az egri várnak a XVI. század közepén fizetett adókból nemcsak az állattartás különbözőségére derül fény, hanem megmutatkozik a jászsági földművelés nagyobb súlya is. A jászok — akiknek száma alig maradt alatta a nagykunokénak — majd tízszeresét fizették gabonane68