Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Szabó László: Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában

Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Bp. 1953. 249—250.). Újabb munkájában mégis mintha a külön bejövetel mellett törne lándzsát. (Györffy Gy.: A jászok megtelepedése. In: Emlékkönyv a túrkevei Múzeum fennállásának 30. évfordulójára. Túrkeve, 1981.).

Források hiányában ugyanis az sem világos, hogy a betelepedő jászok melyik területet szállták meg először. Jóllehet a Piliscsaba környéki jászokra vonatkoznak első adataink, s az 1442-es nyelvemlék is a közöttük való eligazodást szolgálta, legjobb kutatóink eddig nem tartották kétségesnek a mai Jászság területén való elsődleges, a pilisivel bizonyára egyidejű megtelepedésüket. Györffy György legújabb cikkében azonban úgy véli, hogy a mai Jászságba máshonnan és később jöttek: „Ha felmerül a kérdés, hogy Magyarország mely vidéke volt az, ahol tömegesen éltek a Jászságba történt telepítés előtt, Pilis tágabb környékén kívül a Temes és az Al-Duna vidékére gondolhatunk.” (Györffy Gy.: 1981. 72.). A Jászság másodlagos megszállását azonban nemcsak e sorok írójától származó munkák történeti-néprajzi bizonyítékai, hanem a régészet legújabb eredményei is cáfolják. Selmeczi László a négyszállási — kétségtelenül jász — sírokat a mai Jászság területén éremleletek birtokában, s más régészeti bizonyítékok alapján a XIII. század középső harmadára valószínűsíti, s egykorúnak véli a nagykunsági or- gondaszentmiklósi kun sírokkal is, közvetve megerősítve ezzel az együttes beköltözés koncepcióját. (Selmeczi L.: A négyszállási jász temető. Klny. Communicationes Archeolo- gicae Hungáriáé. 1981.).

Összegezve az eddig elmondottak lényegét, megállapíthatjuk, hogy a jászok Magyar- országra valószínűleg a kunokkal együtt telepedtek le a tatárjárás után, s első lakóhelyük a Pilis hegység, illetve a mai Jászság volt. Mindez nem zárja ki azt, hogy — mint Györffy György is írja — e beköltözést követően akár több hullámban is jöttek még keleten maradt csoportjaik Magyarországra. A pilisi jászokat, s a később beköltözött nem kívánatos csoportokat a török hódoltság időszaka szétszórta. (Szabó L.: Jászság. Bp. 1982. 12., 18—19.). A Jászság területén azonban tömbszerűen megmaradt egy nagyobb csoportjuk. Véleményünk szerint 1323-ban ezek kaptak kiváltságot, s ennek birtokában ők őrizhették meg jász öntudatukat, területi egységüket egészen napjainkig.

3. A magyarországi beköltözést követő másfél-két évszázadot illetően legfontosabb kérdés az, hogy nyelvükön kívül elkülönültek-e kultúrájukban is a jászok környezetüktől, illetve azoktól a nomád kunoktól, akikkel együtt telepedtek be hazánkba. Selmeczi László kun (Orgondaszentmiklós, Asszonyszállás) illetve jász (Négyszállás) ásatásai együttesen azt bizonyítják, hogy viseletűk és közvetlen apró használati tárgyaik tekintetében is különbség volt a jászok és a kunok között, annak ellenére, hogy egészen bizonyosan sem a jászok, sem a kunok önmagukban sem voltak egységesek. A jászok „a férfiakat nadrágban és övvel összefogott felsőruhában temették el”, s ilyen viseleti darabok nyomai a kunoknál nem fordultak elő. A női viselet leletei gazdagabbak mindkét népcsoportnál. A kunoknál meglévő és jellemző párta a jász sírokból nem került elő, ehelyett a koponyán egy-két sorban szélein átlyukasztott préselt lemezkorongok voltak megfigyelhetők, amelyek feltehetően valamiféle fejkendőre voltak fel- varrva.” A ruhák díszítése ugyancsak különbözött a két népnél, s a nyakékek kristálygyöngyei és kauri kagylói csupán a jászokat jellemezték. A jászok övre függesztett tűtartói, a kendőre felvarrott díszek és az övre erősíthető erszények (tarsoly) sem a kiskunsági, sem a nagykunsági ásatások során nem kerültek elő. Ugyanakkor némelyiknek párhuzamai vannak a IX—XII. századból a mai oszétek őseinél. (Selmeczi L: i.m. 171—175. — Kalojev, B. A. Oszetyinü. Moszkva, 1971. 173.).

Itt említjük meg, hogy Kresz Mária szerint a suba Jászságban és jász kirajzásokon ismeretes, s csakis itt fellelhető szabásvonala feltűnő hasonlóságot mutat a kaukázusi

67