Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Katona Imre: Őstársadalmunk az uráli kortól a honfoglalásig

6. 11. Hazánk törzsi-nemzetségi megszállását már említettük. A honfoglalás után a központi hatalom megszilárdulásával párhuzamosan veszítettek erejükből a törzsek, ill. a nemzetségek; a hovatovább falvakba tömörült, a helyben találtakkal összeolvadt köznép pedig kiscsaládokra szakadozva élt egy-egy területi faluközösségben vagy birtokon belül. A régészek mindentől és mindenkitől elkülönített, pazar fejedelmi sírokat tártak fel, nem nagy számban; a törzsi vagy nemzetségfők már saját vérrokonaiktól is elszakadtak. A nemzetségi és a nagycsaládi temető ritka, de más-más arányban megvan az előkelők, a köznép, sőt olykor a szolgáló rétegek körében is. Megnyugtató végeredmény azonban máig nincs; mindenesetre az előkelők nemzetségeinek lassúbb, a köznépének gyorsabb bomlása, majd a feudális-telkes nagycsalád (kései) kialakulása a forrásokból kielemezhető. A vérségi elvvel szemben előtérbe kerül a faluközösségi-terü- leti, később pedig a mind határozottabb osztálytagozódás. E kérdések azonban külön kifejtést kívánnak.

7. Az eddig is nehéz történelmi próbák alávetett magyarság a honfoglalás után ismét merőben új helyzetbe és környezetbe került: itt már puszta léte-nemléte forgott kockán. A gazdaság-társadalom-tudat egészére, az élet minden területére kiterjedő átalakulás nem kis áldozatok árán ismét csak sikerült. Beilleszkedtünk Európába, és itt ezer év eltelte után is fennmaradtunk; az új és a régi, az általános emberi és az egyedi jellemzőnk is harmonikus egységet alkotott.

Lehet-e egy néptől ennél többet kívánni?

65