Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Katona Imre: Őstársadalmunk az uráli kortól a honfoglalásig

(kettős vagy hármas) központi hatalom; a törzsi-nemzetségi előkelők vagyoni-hatalmi kiváltságokra tehetnek szert, és a főbb tisztségek örökletessé válhatnak.

2.7. Ezekre az osztálytársadalom előtti fokozatokra az a jellemző, hogy az egyszerűbb területi csoportok éppúgy eleget tesznek az életfenntartásnak, mint a legfejlettebb törzsszövetségek. Minden összetettebb társadalmi alakulat maga alá rendeli az előző egyszerűbbet, pl. a nemzetség a családot, de minél újabb és összetettebb egy- egy csoport, annál rövidebb idő alatt bomlik szét. így pl. a törzsszövetség átadja helyét az államnak, a törzsek az osztályoknak, a nemzetségek a falu- és egyéb közösségeknek, de megmarad az átalakult nagy (három nemzedéket magába foglaló) és a kis (két nemzedékes) család; továbbra is érvényesül a nemek és a korcsoportok szerinti általános munkamegosztás és rangsor.

3.1. Az említett általános társadalmi lépcsőfokokat a magyarság elődei is átlépték, ugyanakkor kisebb mértékű különfejlődésről is beszélhetünk. Az egymást váltó és kiteljesítő társadalmi alakulatokat esetünkben nyelvi, régészeti, ill. nagyobb részben társadalomnéprajzi párhuzamok segítségével tudjuk — ma még meglehetősen távolról — nyomon követni.

3.2. Nyelvi ágon számított felmenő őseinket az i. e. VI—IV. évezredig, tehát a szamojédok kiválásával záródó ún. uráli korszakig tudjuk visszafelé követni. Az utóbbi összefoglaló elnevezés az Urál hegység menti őshazákra céloz, ez időből a hegyvonulat keleti oldalán talált sziklarajzok és szókincsünk legrégibb rétegéhez tartozó kifejezések maradtak fenn, mindezeket néprajzi párhuzamok segítségével tudjuk élettel megtölteni. Az állandó helyváltoztatások miatt a régészet itt még nem tud segíteni, legfeljebb a sziklarajzok értelmezését könnyíti meg.

3.3. A halad-követ-öl-üldöz és más alapnyelvi szavak tanúsága szerint az uráli ősnép a zsákmányoló életforma mindhárom szakaszát végigjárhatta:

a) kezdetben a vadász-halász-gyűjtögető körzeten belül követte a vadak és a halak vonulását, visszatérő áldozati helye lehetett az említett sziklarajzoknál, melyek a vadászat elsőbbségére, a szerencse varázslattal való biztosítására vallanak; egyes elemeiket újkőkori munkaeszközökön és edényeken, sőt újkori obi-ugor tárgyakon is megtalálhatjuk;

b) a folyómenti lassú megtelepedés időszakából már régészeti emlékeink is vannak: 2—3 hajlékból álló telepek, az egyes házak sarkában 1—1 tűzhellyel; a közös fedél alatt bizonyára a három nemzedéket befogadó nagycsaládok élhettek, a nagyszülők és a szülők azonban még külön „konyhán”;

c) a vadászat szakosodása időszakából már hosszú folyosóval összekötött nemzetségi házakat tártak fel, közös fedél alatt sorakoztak a családok; mivel a nemzetség nőtt az egyes (kis-) családok fölé, a három nemzedékes (nagy-) családok aligha maradtak tartósak, visszaváltottak a szülőkből és kiskorú gyermekeikből álló ún. páros kiscsaládokra.

3.4. Az újkőkori uráliak életében a vadászat játszott nagyobb szerepet, időnként és helyenként a halászat is, az erdei gyűjtögetés azonban csak kiegészítő „termelési” ágazat volt csupán. Mivel az előző két fontosabbat a férfiak, az utóbbit pedig a nők űzték, önként adódik a korabeli rangsor is. Néprajzi adatokkal a nők elsőbbségét, az ún. matriarchátust nem lehet igazolni, még újkori vogul párhuzamok is a férfiak meglepően egyértelmű elsőbbségét bizonyítják.

3.5. Nyelvi emlékek tanúsága szerint a származást (az ős szó ez időből ered) és a rokonságot mindkét ágon számították, az apa révén tartoztak ahhoz a területi csoporthoz, ahol éltek, de az anya (területi) csoportjából választottak párt, ez utóbbi házassági osztályból több is lehetett. Ezeknek a magasabb szintű csoportoknak a neve lehetett a had és a szer; bár a jelentésük kikövetkeztethető, eredetük és koruk

59