Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Katona Imre: Őstársadalmunk az uráli kortól a honfoglalásig

1.5. Szépen gyarapodó ismereteink ellenére is ma még eléggé kevés a hiteles őstörténeti, őstársadalmi adat. A hiányokat kényszerűen párhuzamokkal igyekszünk pótolni, de így legjobb esetben is csak általános képet kapunk, máskor viszont a valóságosnál fejletlenebb, vagy éppenhogy fejlettebb viszonyokat tüntetünk fel. Ezeket az egyoldalúságokat nagyon nehéz kiküszöbölni, közben akaratlanul is zöld utat hagyunk az oktalan lemondásnak éppúgy, mint a felfokozott várakozásnak. Önmagában a közép- útón való haladás sem biztosan a helyes irány, inkább állandó útkeresésre van szükség.

1.6. A magyar őstörténész „nem írhat le egyetlen sort vagy jelzőt sem, hogy azonnal ne támadjon tábora vagy ellenzéke. Őstörténetünkben a szenvedély kerekedett felül s a józan mérséklet valósággal árulásnak számít. Elénk feszültség támad a módszeres aggodalommal haladók és a merész képzelettel szárnyalok közt” — írja László Gyula (A „kettős honfoglalás”. Bp. 1978. 7. old.).

1.7. A tudománytalanul terméketlen magabiztosság és a tudományosabb „termékeny bizonytalanság” (szintén László Gyula kifejezése) két szélsőségének éppúgy megvannak a valóságon alapuló, mint a gondolkodásbeli okai, melyek gyökeres eltéréseik ellenére is fékezhetik a tudomány gyorsabb haladását. A túlzott óvatoskodásból már- már kiüresített, vagy a korlátlanul csapongó képzelettel felcicomázott múltból megidézett őseink aligha ismernének önmagukra! A tudománynak nem az a feladata, hogy mai (divatos) tételek igazolására vagy cáfolatára keressen érveket, hanem a korabeli valóságnak megfelelő társadalmi rendszereket kell szerkesztenie. Erre kétségkívül a társadalomnéprajz a legalkalmasabb, melynek legújabb eredményeit itt mutatjuk be.

2.1. Már a legegyszerűbb emberközösségeken belül is rendeződik a kor és a nem szerinti munkamegosztás, amely a testi és a szellemi tevékenység egész körére kiterjed; a fejlődés során rugalmasan változik és voltaképpen mindmáig megfigyelhető. A végzett szellemi és testi munkák vélt vagy valóságos fontossága rangsorolja a nemeseket és a különböző korosztályokhoz tartozókat, ehhez még nem kellenek vagyoni és osztálykülönbségek.

2.2. Az egyszerű társadalmak alapsejtje is a család, és számon tartják a kétféle rokonságot is. A párválasztást valamilyen módon szabályozzák, kirekesztik a vérrokonok közti házasságot. E látszólag egyszerű formák a valóságban nagyon is változékonyak, meglehetősen rugalmasak is, és változott viszonyok között ezek is fennmaradtak mindmáig.

2.3. A természeti népek zsákmányoló életének viszonylag szilárd kerete a (vadász— halász-)terület, melyen belül rendszerint egymással rokon családok laza területi csoportja, szaknyelven a (vadász-)horda él, és a szomszédos csoportok között gazdaságitársadalmi kapcsolatok szövődnek. Minden életmegnyilvánulás a területi hovatartozásnak, vagyis a természettől függő megélhetésnek van alávetve.

2.4. Az állandósult telephely, bizonyos alkalmi készletek és a tulajdon korai formái némileg tagolják az őstársadalmat, előtérbe kerülhet az öröklés, a leszármazás szabályozottabb rendje. Kialakul előbb a területi, később a közös őst valló vérségi nemzetség, melynek tagjai csak idegenből házasodhatnak, és befelé nemcsak vagyoni-harci, hanem vallási közösséget is alkotnak. A nemzetségek közötti érintkezés korántsem olyan békés, mint volt a területi csoportok között.

2.5. Gazdasági-politikai és főként katonai érdekből rokon vagy szomszédos nemzetségek ideiglenesen törzsekbe egyesülhetnek, melyen belül kialakul a vagyon és a hatalom szerinti nemzetségi sorrend, ez azonban idők folyamán át is rendeződhet.

2.6. A törzsek szövetsége rendszerint még rövidebb életű, mint az egyes törzsek és a majd minden vihart álló nemzetségek. Ezek a magasrendű politikai-katonai alakulatok már voltaképpen az állam előzményei. A szövetségi rendszeren belül a törzsek éppúgy rangsorolódnak, mint az egyes törzseken belül a nemzetségek, de már van

58