Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Katona Imre: Őstársadalmunk az uráli kortól a honfoglalásig

KATONA IMRE

ŐSTÁRSADALMUNK AZ URÁLI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG

1.1. A magyarság Eurázsiának bizonyíthatóan a legrégibb népei közé tartozik: kialakulása már 7—8000 évvel ezelőtt megkezdődött. Az azóta eltelt hosszan tartó időszakban az életmód és a szállásterület többszörös váltása, továbbá a gyakori keveredések ellenére is megmaradt a nyelvi és a társadalmi folyamatosság. Saját önálló állam megalapítására viszonylag későn került sor, ennek változékony keretei között élünk már csaknem ezerszáz év óta. A Kárpát-medencében szintén jövevényeknek számító szomszédaink után némi késéssel érkeztünk, azóta is velük élünk együtt.

1.2. Őstörténetünk feltűnően hosszan tartó korszaka az i. u. 890-es években lezajlott végleges honfoglalással záródik. E korábbi évezredekben a magyarság elődeinek életére a peremhelyzetekből és a folytonos mozgásból adódó átmenetiség és a társadalmi nyitottság volt jellemző. így már a kialakulásunk is Európa és Ázsia határán kezdődött, a vándorlások útvonala pedig a kiterjedt erdőségek-mezőségek széles sávját követte. Az életformák váltásai során voltunk lovas vadászok, majd félnomádok is, ez mind a kettő átmeneti jellegű. Eközben tartósan ki voltunk téve külső, idegen hatásoknak, de mindig a belső fejlődés bizonyult erősebbnek és így a jövevényekkel való összeolvadásból adódó két- vagy többnyelvűség ideiglenes maradt.

1.3. Történelmi fejlődésünk egészének főbb sajátosságai közül néhányat külön is érdemes megemlíteni:

a) őstörténetünk hosszan tartó időszakában minden életmódbeli változás a szállásterület megváltoztatásával, továbbá más és más (idegen) néppel való huzamos érintkezéssel járt együtt, miközben átrétegződött a társadalom és gazdagodott a nyelv is;

b) az életmód, a társadalom szerkezete, az antropológiai összetétel, a műveltség és a nyelv korszakról korszakra változott; e legfőbb összetevők feltételezik, de nem pontosan fedik egymást, mert fejlődésük útjai párhuzamosak ugyan, de nem azonosak mégsem. így pl. a nyelvi alap mindvégig megmaradt, holott az életforma és az embertani összetétel többször is gyökeresen megváltozott;

c) a magyar az egyetlen olyan finnugor nyelvű nép, amely félnomád életet is élt, ezalatt műveltsége meglehetősen törökös jellegűvé vált, sőt jelentősen megváltozott etnikai összetétele is;

d) a nomád-félnomád népek közül ugyancsak az egyedüli, amely európai típusú, tartós társadalmat és államot tudott kialakítani és itt az eltérő népi környezet ellenére is maradéktalanul sikerült beilleszkednünk, a nyelvi és a társadalmi folyamatosság mindvégig fennmaradt, korábbi műveltségünknek is számos elemét őriztük meg, és építettük be új, európai kultúránkba.

1.4. E szokatlanul bonyolult változásokat ilyen nagy időbeli távolságból rendkívül nehéz nyomon követni, a kérdések megválaszolása szoros tudományközi együttműködést kíván, mely manapság van kialakulóban. Az őstörténet kérdéseivel foglalkozó egyes szaktudományok köre eléggé korlátozott, holott a valóságnak megfelelő kerek egészet kellene bemutatniok. így pl. a régészet és az embertan adatait egyáltalán nem, vagy csak kivételesen tudjuk néphez és nyelvhez kötni, a legtömegesebb nyelvi emlékeket viszont csak a néprajz tudja igazán eleven élettel megtölteni. Ez utóbbi társadalomtudomány őstörténeti szempontból talán legfontosabb szakágazata: a társadalomnéprajz most van kialakulóban.

57