Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Vargyas Lajos: A magyar népzene honfoglalás előtti rétegei

mot, (Kodály: A magyar népzene, Bp. 1937 és azóta számos új kiadása), ami nemcsak az érintkezés szoros voltát igazolja, hanem annak újabb kori idejét is. Ezt a hatást már mindenképpen a steppei tartózkodás idejére, a kazár birodalom területére kell helyeznünk, közvetlenül a honfoglalás előtti századokra. És mindenképpen egyidejűnek kell tartanunk azzal az újabb és nagyarányú török hatással, amely nagy tömegű török jövevényszavainkat juttatta el a magyarság nyelvébe és kultúrájába.

Hátra van a legfejlettebb stílusnak, az ötfokú-kvintváltó dallamoknak problémáj t. Korábban azt hittük, hogy ez is, mint az ereszkedő-ötfokú stílus, az egész török— mongol kultúrára jellemző, annál is inkább, minthogy a csuvasokon és cseremiszeken kívül két más népnél is előkerült elszigetelt adata (egy kalmük és egy burját-mongol dallam). Emellett sok teraszosan ereszkedő dallamra is rá lehetett fogni, hogy elhomályosult kvintváltás van benne, minthogy ezekben a dallam különböző magasságú részein több-kevesebb, szabálytalanul feltűnő részismétlés szokott lenni. Mióta azon ban Vikár László és Berecki Gábor helyszíni gyűjtései bebizonyították, hogy a kvintváltás csak egy szűk területre szorítkozik a cseremisz-csuvas nyelvhatáron, és onnan távolodva mindkét népnél eltűnik, s sehol másutt a Volga-vidéken nem kerül elő, más magyarázat vált szükségessé. Ez a magyarázat egyelőre figyelmen kívül hagyja a Szabolcsi által felhozott és Kodály által idézett magános kalmük és burját-mongol dallamot, (Kodály: A magyar népzene 16. jegyzet), mint ami az újabb helyszíni tapasztalatok alapján nem igen lehet más, mint véletlenül odakerült darabja a Volga-vidék egy kis foltján általános stílusnak. Különösen világos ez a burját-mongolok esetében, ahol egy eléggé kimerítő gyűjtemény több száz dalL-.ma egyértelműen mutatja, hogy ennél a népnél az alacsony járású, sokszor még nem is ötfokú, hanem négyfokú dallamok majdnem kizárólagosak. A nagyobb hangterjedelműek is csak ennek az alulról emelkedő és kis hangterjedelmű típusnak nagyobb ívű változatai. Semmiképpen sem lehet náluk egy nagyívű, ereszkedő, kvintváltó stílus meglétét föltételezni. Különben egy-egy dallamnak elkerülésére közös katonáskodás, máshol végzett munka és hasonló alkalmak bő magyarázatot adhatnak egyetlen ország határain belül. Hasonló esetekkel saját népzenei életünkben is találkozhattunk.

Ezeket figyelmen kívül hagyva sehol máshol nem találkozunk fejlett és következetes kvintváltással, ami a nagyívű, ereszkedő, ötfokú stílus alkalmi, esetleges ismételgetéseit fejleszti következetes formai elvvé, csakis magyaroknál igen nagy mennyiségben és a cseremisz-csuvas nyelvhatár egy szűk, érintkező területén, ahol szintén tömeges, és egyre nagyobb hangterjedelmű változatai fejlődnek ki. A stílus olyan jellegzetes, annyira egyéni, annyira egyértelmű mindkét helyen, egyes darabjainak egyezése külön is annyira összeköti a stílus egyezésén túl, és annyira egyedülálló, sem Európában sem Ázsiában (vagy Amerikában) nem találjuk párját, hogy kénytelenek vagyunk köztük kapcsolatot keresni. Itt az összefüggés olyan világos, hogy szinte kiált a genetikus ösz- szefüggés magyarázatáért. Ez a magyarázat viszont egyedül akkor lehetséges, ha a magyarok fejlesztették ki a kvintváltás elvét, s oda is, a Volga két partján levő szűk kis foltra is a magyarok vitték e! valamikor. Azok pedig csak Julianus magyarjai lehettek, akiknek azon a környéken, Kazanytól nyugatra élő maradványait a 16. századi orosz krónikák is emlegetik, amikor elsorolják a kazáni tatárok ellen orosz szövetségben harcoló népeket: ezek a mozarok, cseremiszek, csuvasok, mordvák és tarchanok. Vagyis a magyarok ekkor már Kazanytól nyugatra a Volga két partján élhettek cseremiszek és csuvasok közt, akikbe végül is beleolvadtak, s akiknek átadták legfeltűnőbb dalstílusukat, a kvintváltó-ötfokú stílust sok ereszkedő-ötfokú, kvintváltás nélküli dallamaikkal együtt. Ezért tudott Kodály a cseremisz és csuvas dallamkincsből olyan sok közvetlen egyezést kimutatni a magyar népdalokban.

54