Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Vargyas Lajos: A magyar népzene honfoglalás előtti rétegei
Ez a haza ott a Volga két partján, cseremiszek és csuvasok közt azonban nem lehetett az „őshaza”, ahonnan kiindulva a magyarok később lejutottak a steppére, s a Julianus áltól megtalált magyarok nem lehettek az „őshazában visszamaradt” részek. Mert akkor már a második török érintkezés előtt kellett volna kialakulnia a kvint- váltásnak, tehát a második török zenei hatásnak is ugyanott kellett volna érnie a magyarságot, még az „őshazában”. Vagy anélkül kellett volna kialakítaniuk ezt az új stílust. Ez pedig nem képzelhető el sem történeti, sem zenei fejlődési magyarázattal. Ellenben sokkal könnyebb megmagyarázni mindezt, ha Julianus magyarjai is lenn voltak a steppén, Kazáriában, a többi magyarral együtt, s a besenyő támadás után váltak el ők is, mint a szavárdok, akik a Kaukázuson túlra költöztek akkor; csak ők visszamentek Északra, ha nem is pontosan oda, ahol előzőleg voltak, de valahol annak a közelébe. Vagyis ők is már a kazár steppén kialakult, közmagyar kultúrából vitték vissza az akkorra már átvett fejlett ereszkedő-ötfokú dallamokat és az akkor már belőlük kialakított kvintváltó stílust. Mindenesetre ez a kvintváltó-ötfokú dallamstílus az utolsó azok közt a dallamrétegek közt, amit a magyarság még honfoglalás előtti életében ismert meg vagy alakított ki saját korábbi hagyományaiból. Jellemző viszont, hogy a különböző egymás utáni rétegek egyike sem tudta kiszorítani a korábbiakat, hanem mint különböző korból származó rétegek egymásra simultak, vagy egymás mellé rakódtak, és így tanúskodnak a magyarság zenei kultúrájának egykori fejlődési állomásairól. És az is jellemző, hogy ezek a stílusok — sirató-rokonság, dudanóták, ereszkedő és kvintváltó ötfokúság — egyaránt a teljes magyar nyelvterületen vannak elterjedve a nyugati határszéltől és az északi palócoktól a székelyekig és Moldváig; sőt az az egyetlen is, a négyfokú, alsó járású is, amely most Gyimesből és Moldvából, részben a Mezőségről került elő nagy tömegben, valaha szintén az egész magyarság körében ismeretes lehetett, a Zobor vidéki négyfokú dallamok tanúsága szerint; csak nagyobb archaizmusa, a nagyívű pentaton dalokhoz képest primitívebb jellege miatt szorult vissza nagyobb mértékben a régies hagyományőrző területekre. Vagyis a magyarság összetett volta és hagyományának sokféle összetevői mellett is kultúrában éppen olyan egységes lehetett, (vagy egységessé vált), mint ahogy ma nyelvében egységes. RAKAMAZI DÍSZVERET 55
