Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás
étét szinte értelmezik. A Közép-Duna szakasza általuk még erőteljesebb nyomatékot kap és láthatólag idetartozik EK-Dunántúl, továbbá a szlovákiai Kis-Alföld középrésze. A Közép-Tisza vidék még jobban kiemelt. Dudorok (pseudo-ékkő) és rombusz alakú keret csak Solt, Kecskemét és Tiszabő korongjain figyelhető meg (2. kép). A Felső-Tiszavidéken és környékén (Zemplén, Szabolcs, Bihar vármegyék területén) összesen 7 poncolt díszű lemezes korong lelőhelyét ismerjük. A szóban forgó ékítmények dísze háromágú palmetta, egyetlen életfa, ismétlődő növényi motívum és állat- ábrázolás. Négyágú palmetta (szkematikus stílusban) egy lelőhelyen előfordult (Tisza- eszláron). Állatábrázolással díszített korong viszont napvilágra került Szeged körzetében és Heves megyében is, a négyágú palmettás díszű korongok határterületein. Ilyen fokú szóródás annyira törvényszerű, hogyha nem lenne kimutatható, megfigyeléseink célzatosságára, önkényességére gyanakodhatnánk.34 Nézzük meg, hogy a viseleti szempontból rokon, öntött és áttört díszű hajfonat- korongok körében érvényesül-e a szóban forgó földrajzi elkülönülés? Fodor István kutatásai alapján már 26 lelőhely példányaira mutathatunk rá. Közülük 23 mitikus állatot (griffet, táltoslovat) ábrázol növényi ággal, jelképes életfával. E viseleti ékítményeknél tehát eleve másféle díszítő-elv érvényesült, s nem véletlen, hogy ezek a honfoglaló magyar emlékanyag peremterületein csakúgy előfordulnak, mint a belsőbb területeken. Viszont a növényi mustrás korongok három lelőhelyének ismerete tanulságot rejt: a sárospataki korongpáron egyetlen fa ágazik; négyágú leveles díszű korong Pestszentlőrincen és Gödöllőn került napvilágra. (Térképünkön négyzettel jelöltük).35 Összefoglalólag tehát megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medence körvonalazott központi területein a tarsolylemezek és korongok hasonló stílusban készültek. Vajon stilisztikai, művészkedő kérdésekről van-e itt szó, vagy többről? Ha az elmondottak csupán műhelyproblémát jelentenének, akkor is feltűnő a földrajzi különbség, hogy a központi területeken bizonyos szempontból egységes gyakorlat érvényesült, s ez a Felső- Tisza vidékétől különbözött. Dienes István gondolatmenetét folytatva pedig azt mondhatjuk, hogy a nagyfejedelem bizalmi jelvényeként megküldött tarsolylemezek a központi területeken állomásozók (eltemetettek) számára más igénnyel készültek, mint a Kelet-Magyarországra vagy Nyugat-Magyarországra küldött darabok. De vajon a lemezes korongok is a nagyfejedelem kitüntető jelvényei voltak? Egy félnomád apajogú társadalomban ennek feltételezése is anakronizmus lenne. Pedig a lemezes korongok az ötvöskészítmények körében láthatólag a tarsolylemezekhez sorolandók. A központi területeinken megismert példányok mustrája a tarsolylemezekéhez igazodott. S ezekből az ötvöstárgyakból nemcsak a feleségek, hanem gyermekek is részesültek. Ez a körülmény arra utal, hogy itt többről van szó, mint valaki személyét ért kitüntetésről vagy megbízatásról. Viselőjének társadalmi státusán, családja társadalmi rangján van a hangsúly. A más területektől megkülönböztetett módon díszített tarsolylemez és hajfonatékítmény pedig olyan társadalmi helyzetet tükröz, amely — mondjuk most már ki — rangosabb, jelképileg rangosabb a többieknél. Az ékkő, valóságos vagy jelképes, nyilvánvalóan ilyen igényt jelez. De sejthetőleg a négy irány (égtáj) felé vagy onnan a középpont felé növő palmetta (életfa) és a rombikus motívum is a teljesebb igényét fejezi ki. Itt csak az ornamentika elemeinek a jelképi tartalmára világíthatunk rá és nem arra a bonyolult folyamatra, amely a tarsolylemezek ilyen mustrájának a megfogalmazásáig vezetett. A négy égtáj együttes szerepeltetése és a körös középpont Európában már az ókorban az univerzum jelképe volt.36 Kelet népeinél a négyszög a földet, a négyzet közepén a kör pedig az eget jelképezte, a kettő együtt a világmindenséget.37 Kelet vallásosságának sajátos művészi vetületét textíliákban láthatjuk. A belső-ázsiai halmos temetke43