Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás
zések legkorábbi textíliáin (i. e. 5—4. sz.) a négyzet és benne egy középpontból átlósan ábrázolt négy ág „csillag” ill. „rozetta” motívumai a díszítés állandó részei.38 A hunok 2. századi sírjainak textíliáin az indás spirálisokkal képzett négy ág az iráni és a késő-avarkori művészet stílusához visz közelebb.39 A föld és a termékenység, a világmindenség jelképeit a keleti kereszténységnek a Belső-Ázsiában is honos válfaja, a nesztorianizmus láthatólag tovább formálta. Fő szimbóluma a központi körből vagy svasztikával kombinált négyzetből négy irányba kinövő nyújtott trapéz, amelyet rombuszba, négyszögbe foglaltak.40 A jelképi halmozódás és általában az ornamentika szimbolikus tartalma e korai periódusokban nehezen vitatható, hiszen még a XVI— XVIII. századok keleti szőnyegein is számolnak vele a kutatók.41 Visszatérve motívumunkra, a szükségszerű óvatossággal azt mondjuk, hogy itt a Kárpát-medencében a X. században már csupán az együvé tartozást jelezte. Feltehetőleg csak a központi törzs vezető családjai előtt, s talán csak kezdetben fűződhetett hozzá világosabb jelképi tartalom, elképzelhetően egy keleti uralkodói gazdag ajándék értelmezése kapcsán. E viseleti ötvöstárgyak együttesében a rangban jelképes különállás gondolatát — jól tudom — nemcsak az újszerűsége miatt nehéz elfogadtatni. Országos áttekintésben a szakemberek érthetően kevésnek érzik ahhoz, hogy ebből társadalmi természetű következtetéseket levonhassunk. Szükséges tehát, hogy a fent körvonalazott különállást egészen másfajta tárgytípussal is alátámasszuk. A bronz (réz, ezüst) ellenzős szablyák A honfoglaláskori szablyáknak egy részénél a keresztvas, helyesebben az ellenző és a markolati rész díszes kivitelű. Leginkább az ellenző rangosabb kiképzésének a szándéka fogható meg a ránk maradt emlékanyagban, ezért most csak ezzel foglalkozunk; az alábbiakban a bronz ellenzős szablyák csoportját vizsgáljuk meg közelebbről. Az ellenző szárai enyhén lefelé hajlanak, gömbben végződnek. A gömbök általában barázdáltak, egymást keresztező és zeg-zug mintával díszítettek. Két esetben az ellenző vasból készült, de a viselésénél látható felületet vörösréz pántokkal vonták be és a gömbök díszét is rézzel inkrusztálták (Pestlőrinc, Nagyabony). Az esztergomi példánynál a bronz szárak végére ezüst gömböket forrasztottak. A szárakat néha levelek díszítik. A banai szablya vörösréz ellenzőjét ezüst halszálka mintás berakással díszítették. Az előbbiek láttán joggal ide sorolhatjuk a gyöngyöspatai szablyát, amelynek a keresztvasát ezüst halszálka minta díszíti és a végeire ezüst gömböket forrasztottak; továbbá az orosházit, amelynek az ellenzője aranyozott ezüst. E legutóbbi példányokat is beleértve, s a gádorosi kivételével, valamennyi szablya ellenzőjének a közepén rombusz látható (bronzból, rézből, ezüstből). A rombikus bázison vagy alacsony gúlát képeztek ki, vagy a rombikus bordás keretben négy levél mutatkozik. Előfordult a bekarcolt négyágú palmetta dísz is. A szóban forgó szablyák lelőhelyei tanulságosak. Nemesócsa (Zemianska Olca, Csehszlovákia),42 Naszvad (Nesvady, Csehszlovákia),43 Bana,44 Veszprém,45 Székes- fehérvár-Demkóhegy,46 Esztergom,4'1 Gödöllő,48 Pestlőrinc,49 Nagykörös-Fekete dűlő,50 Nagyabony-Piócáskert,51 Tiszasüly,52 Boconád-Szilapos,53 Kál,54 Gyöngyöspata-Csákbe- rek,55 Eger-Répástető,56 Gádoros,57 Orosháza-Szentetornya puszta,58 Arad-Csáklya (Románia),59 Szabolcs megyei lelőhely (közelebbről ismeretlen)60. Megjegyezzük, hogy az egyik kenézlői és a tiszavasvári szablyán a keresztvas ezüst berakással volt díszítve.61 A szablyák elterjedési térképe (2. kép) láthatólag hasonlít a tarsolylemezek és haj- fonatdíszek lelőhelytérképéhez. De a Cserhát—Mátra—Bükk aljára, az ide csatlakozó síkvidék jelentőségére hívja fel a figyelmet. A két távolibb előfordulás a Maros menti 44
