Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Erdélyi István: A Don-vidék ásatásainak lehetséges magyar vonatkozásai

ERDÉLYÍ ISTVÁN

A DON-VIDÉK ÁSATÁSAINAK LEHETSÉGES MAGYAR VONATKOZÁSAI

Dr. Matolcsi János emlékének

A don-vidéki magyar őstörténeti vonatkozású régészeti kutatásokat a múlt század utolsó évtizedétől számíthatjuk. 1890-ben fordult ugyanis először a figyelem a Majac- koje gorogyiscse elnevezésű (eredeti nevét nem ismerjük) kazár kori vár és annak temetője felé, melyeknek kisebb méretű ásatásai, megszakításokkal, 1906-ig folytak, majd a közelmúltban nagyszabású szovjet—bolgár—magyar közös terepmunkálatok keretében kerültek a kutatások homlokterébe. Az alábbiakban erről még részletesebben is szólunk majd.

1895-ben, vasútépítés során Vorobjovo falu (Voronyezsi tér., Bogucsári kér.) mellett, a „Golubcevi leszki” nevű kavicsbányában lovassírra bukkantak. Szakember nem volt jelen, régészeti dokumentációnk tehát nincs a leletről. Az 1897-ben a moszkvai Állami Történeti Múzeumba (GIM) szállított leletek már ismeretesek a magyar kutatás előtt (Id. pl. A. Zakharov—V. Arendt: Studia Levedica. AH XVI. Bp. 1934. és Fettich N. A honfoglaló magyarság fémművessége. AH XXI. Bp. 1937.). A leletek a következők: ún. szal- tovói (vagy kazár) típusú, ezüstveretes szablya, markolatán ujjtámaszokkal; ezüst övcsat és szíjvég, 18 db ezüst övveret, ékköves ezüstgyűrű, hét db vasnyílhegy (három - tollú és lapos típus), tegezvasalás (?) töredéke; vaszabla; ezüst pitykegomb és két vas- kopja.

Á sír környékét egyébként azóta sem kutatták át és ez a munka talán csak 1983-ban lesz végrehajtható. A tárgyak jellege határozottan IX. századi és maga a sír ősmagyar is lehet (A leletdarabokra vonatkozó adatokat A. A. Szpicinnek, a SzUTA Rég. Int. Leningrádi Osztálya Adattárban levő kézirata nyomán idéztük. 5. Fond., N° 148.), jóllehet a sírrítusról nincs bővebb adatunk. A szovjet kutatás régebben egyértelműen elutasította Fettich N. és mások értékelését a leletekkel kapcsolatban, főleg azért, mert akkor még nem igen látszottak világosan az ősmagyarság kapcsolatai a szaltovo-majackojei régészeti kultúrával (vő. Fodor I. Bolgár—török jövevényszavaink és a régészet. In: „Magyar őstörténeti tanulmányok”. Bp. 1917. 107.).

1900-ban A. Popov poltavai régész, a don-parti Bujlovka faluban (Voronyezsi tér., Pavlovszki kér.) gyűjtött be olyan sírleletet, amelynek darabjai stílusukban erősen emlékeztetnek a Fejér megyei Vereb községben még a múlt század derekán feltárt ősmagyar sír egyes tárgyaira. Ezeket a bujlovkai leleteket a Voronyezsi Tájkutató Múzeumban őrzik és róluk már részletesen beszámoltunk (pl. Alba Regia XVI. Székesfehérvár 1978. 117—122. old.). A tárgyak: szaru lemezekből készült, fém övvereteket utánzó övdíszek, tegezdísz (?) és egy szarvast ábrázoló korong. Az utóbbiakhoz hasonló fémlemezkorongok, igaz, hogy nem szarvasábrázolással, már elég nagy számban ismeretesek Magyarország területéről. Bővebb adataink sajnos erről a sírról sincsenek.

Alig pár éve, 1979-ben, a két fent említett sírlelettől ÉK-re, Nyikoljovka falu (Szara- tovi tér., Balasovi kér.) mellett végzett feltárás hozott napvilágra egy újabb sírt, amely egy XI—XII. századi orosz földvár rétege alatt került elő. A sír egyedülálló, részleges lovassír, a lócsontok az emberi váz bal oldalán feküdtek, szintben kissé feljebb. Mellettük vaskengyelpár, a lókoponyában vaszabla. Az emberi váz bal lábánál, a külső oldalon marhacsontok (?) voltak. Egyéb lelet a sírban nem volt. (Közöletlen, a SzUTA Rég. Int.

29