Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Erdélyi István: A Don-vidék ásatásainak lehetséges magyar vonatkozásai
moszkvai Adattárából Hrekov A. A. ásatási jelentése alapján ismertettük őket. Jel. száma: P—1. 7435.) Ez a három sír, nagyjából egy vonalban, DNy—ÉK-i irányban, az erdős sztyeppe peremvidékén helyezkedik el. Egyelőre csupán őket hozhatjuk gyanúba ősmagyar sírokként, a Don folyó völgyében, illetve az attól már a Volga felé eső vidéken. Külön problematikát jelent a Volga völgyében egykor tartózkodott magyarság ügye, ezért arra most nem térhetünk ki, de megemlítjük azt, hogy azon a tájon, tehát a Dontól K-re és ÉK-re is vannak már biztató régészeti jelenségek ősmagyar vonatkozásban. A továbbiakban lássuk röviden a legújabb közös ásatások eredményeiből azokat a tényeket, amelyek többé-kevésbé szoros vonatkozásban vannak az ősmagyarsággal. A majackojei vár, a Vili—IX. századi szaltovo-majackojei kultúra egyik névadó lelőhelye, egyáltalán nem érdektelen témánk szempontjából. (A feltárás menetéről Id. a Hongrie ’81. Bp. 1982. évkönyvben öt nyelven megjelent összefoglaló cikkünket.) A vár lakóinak, védőinek népi hovatartozása ma még erősen vitatott. Lehettek köztük alánok és ősbolgárok egyaránt. A lakosság szoros kapcsolatban állt az ÉK felől szomszédos ősmordvinokkal és kisebb mértékben az É felől határos keleti szlávokkal is. Maga a vár, helyi kőanyagból, a IX. században épült, véleményünk szerint egy nagyobb, erő- dítetlen település egy részére, illetve a lakosság közreműködésével. Része lehetett annak az óriási erődrendszernek, melyet a Kazár Kaganátus a 830-as években épített ki hol téglából, hol meg kőből, vagy fából—földből, az őt fenyegető északi és nyugati szomszédok ellen. Hasonló, bár valamivel kisebb méretű kővár a Don völgyében V. Olsanszk falu mellett állott. Remélhetőleg ennek feltárása is megindul a közeljövőben. Nem lehetetlen, hogy a nem túl hosszú ideig fennállott majackojei várat végül is a besenyők foglalták el, éppen azok, akik nyugat felé késztették továbbvonulásra őseinket is. A Don innenső oldalán, vagyis a jobb parton, 1939-ben, Gyevica falu határában olyan dirhem-kincsleletet találtak (publikálva 1974-ben), amely ezt a támadást látszik elrejtése tényével alátámasztani. Az éremkincslelet legfiatalabb pénzdarabját 837/38- ban verték. Dentü-mogyer, azaz a Doni Magyarország, melyet írásos adatokból jól ismerünk (Id. pl. Györffy Gy. szerk.: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp. 1958.), kétségen kívül a Majackojei vártól jóval délebbre helyezkedhetett el egykoron. A fent említett buj- lovkai sírlelet helye térben egyébként meg is felelhetne a jelzett ország északi peremvidékének. Nemrégen a Novocserkasszki Doni Kozák Múzeum régészeti gyűjteménye katalógusában (szerk. B. A. Rajev, Novocserkasszk 1979) egész sor olyan tárgyat publikáltak, amelyek a még délebbi, a Don folyó torkolatához közeli vidékről származnak és jellegüket tekintve igen közel állnak a honfoglaláskori tárgyaink egész sorához. Erre a tényre a szovjet kutatás is felhívta már a figyelmet 1982-ben (Krupnov-ülésszak, Moszkva, A. /. Szemjonov leningrádi régész előadása.). Tehát délebbre is megvan a lehetőség, illetve a remény ősmagyar sírok felbukkanásának. Nem zárja ki ezt az a tény sem, hogy a most említett leletek valószínűleg mind halomsírokból kerültek elő, hiszen a hazai honfoglaló sírok között is van néhány olyan, amely kurgánból származik. Térjünk most vissza még a majackojei vár ásatásának eredményeihez. Említettük, hogy a vár helyi kőanyagból épült fel. A néha hetven-nyolcvan kilós hófehér kőtömbökön egész sor érdekes korabeli ábrázolás maradt fenn, jóllehet a várnak a legtöbb helyen csak az alsó két-három kősora maradt meg, a többit az egykori határterületet megülő kozákok széthordták a közeli városokba, építkezéshez. Az ábrázolásokon kívül rendkívül ritka rovásfeliratok is szerepelnek egyes kőtömbökön, ilyeneket már az I. világháború előtt régészeti vizsgálatok során is találtak (a kövek elvesztek, de rajzok, illetve fényképek maradtak róluk). 1975-től kezdve, a közös ásatások révén a feliratok száma is jelentősen megszaporodott, sőt 1978-ban pedig egy olyan kőtömb 30