Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Györffy György: A kabar kérdés
rok legfelső ura 894-ben a magyar Levente herceg volt, s a székelyekről úgy beszél Anonymus, mint akik csatlakozásuk után magyar vezért kaptak Ösbő személyében; e híradás pedig alighanem az Ösbőtől leszármazó Szalók nemzetség hagyományán nyugszik. De az is meglehet, hogy a magyar fejedelemség belháborúi, hatalmi harcai során az uralkodó kabar eredetű vezéreket ültetett egy-egy levert magyar törzsfő vagy nemzetségfő helyére, mint ahogy az Abák is magyarok uraivá váltak. 4. Az Aba nemzetség Heves-Újvár megyei uradalmairól nem igazolható, hogy már a honfoglaló Ed és Edémén birtokolta; e két vezér neve ehelyütt nem maradt fenn helynévben. Heves megyében az Árpád-fiak szállásainak maradtak helynévi emlékei (Tas, Taksony stb.), de itt kaptak birtokot az Árpádokkal sógorságba került családok tagjai; így kerülhetett ide Tonuzoba besenyő vezér, Sarold fejedelemnő öccsével, Bujával, Domoszló herceg és nem utolsó sorban az Abák. Pata már Géza idején elnyerhette egy fejedelmi vár kormányzását, Aba Sámuel pedig már nádor korában örökbirtok gyanánt birtokolhatta a megye harmad részét, amit utódaira is átörökített. — A Borstól eredő Miskolc nemzetségről az valószínűsíthető, hogy az első ispán, Borsod révén kaptak birtokot Borsod megyében, egy olyan szállásföldön, amely ezt megelőzően az Örsúréké volt. — Az Örs név mögött nagy valószínűséggel láthatunk kabar törzset, Örsúr pedig jelentése szerint e törzs fejét jelenti. A Sajó és Bódva völgyéről komolyabb alappal tehetnők fel, hogy egy kabar törzsfő szálláshelye, de a honfoglalástól való folyamatosság itt is igazolásra szorul. A honfoglaló ősnek, Ousad- nak helynévben itt nincs nyoma, ami valószínűsítené a honfoglalástól való ittlakásukat. (A krónikák Őrsöt éppenséggel a magyar vezérek között sorolják fel, de a krónikák vezérnévsora, mely Bulcsút és Lélt is a honfoglalók között sorolja fel, értéktelen.) — Komárom megye az államszervezést megelőzően a „kun” Tolmától leszármazó Kata- pán nemzetség birtoka volt, de kérdéses, hogy birtoklásuk visszavezethető-e a X. század első felére. A Csallóköz valószínűleg ugyanolyan fejedelmi nyári szálláshely volt, mint a Csepel-sziget, s Anonymus Komárom megyébe helyezte a magyar Huba vezér, a Szemerék ősének szálláshelyét is. Végül Anonymus Fejér megyébe is helyezett egy „kun” vezért, Vajtát, akitől a Baracska nem származik. Fejér megye kétségtelenül az Árpádok s a velük rokon Csákok uralmi területe volt, s ha Vajta tényleg kabar volt, magyar törzsterületen szállást nyert kabar főemberről lehet szó. Mindent összevéve az anonymusi kun birtokok közül Fejér, Komárom és Heves-Újvár megye kiesik mint kabarnak tekinthető szállásterület; egyedül Örsúr szállásföldje, Borsod vehető számításba, de ez sem problémamentes. A kabarok szállásterületének másik megközelítését az a keleti uralmi rend teszi lehetővé, mely szerint a hódolt ill. csatlakozott népek a trónörökös ill. a soron következő hercegek kormányzata alá kerülnek. Ez a Kazár birodalomban is meglévő gyakorlat a magyar fejedelemségben is kimutatható. Tény, hogy Levente a három kabar törzs vezére volt; hagyomány alapján írhatta Anonymus, hogy Árpád fia Zolta, akit ő trónörökösnek tett meg, a bihari dukátus ura lett, hol kazár népek laktak. Nem lehet véletlen, hogy az Árpádok X. századi családtagjainak neveit őrző helynevek csak bizonyos vidékeken, megyékben sűrűsödnek, más megyékben (pl. Bars, Nógrád, Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén, Ung, Csongrád, Csanád, Arad, Temes, Zala, Vas, Sopron, Moson) egy sem található belőlük. A Duna mellékén Árpád fiainak, unokáinak és dédunokáinak neve a leszármazásnak is megfelelő rendben csoportosul; ez volt az Árpádok törzsi szállásterülete, de emellett családi jussnak tekinthető Heves is. Árpád-házi hercegek neve főként a Vág mellékén, Nyitra és Pozsony megyében, a nyíri részeken, Szabolcs és Bihar megyében, s az Al-Duna felé Keve (—Torontál) és Krassó megyében csoportosul. Ezek közül két terület a XI. században mint hercegség, dukátus merül fel, melynek kormányzatán több herceg osztozott. Vazullal kapcsolatban a krónikás hagyo26