Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Györffy György: A kabar kérdés

mány egyetlen helynevet tartott fenn, Nyitra; itt vetették fogságra s vakították meg, de ide helyeztek be egy Árpád-házi herceget Abával szemben is 1043-ban. Amikor I. Endre hazahívta öccsét Bélát, minden hercegi országrészt, az egész ország harmadát pénzverési joggal neki adta. A magyar krónika írója, aki már akkor fogalmazta művét, amikor a dukátusra úgy tekintettek, mint egy megszüntetendő káros intézményre, ettől számítja az ország megosztását. Ennek oka egyrészt az, hogy nem akarta a duká- tust úgy feltüntetni, mint amely egy Szent István életében is meglévő intézmény volt, másrészt az ország egész harmadát Béla előtt és után felségjogokkal senki sem birtokolta. Béla halála után ismét megoszlott a dukátus; Géza a bihari, míg László a nyitrai hercegséget bírta. A dukátus intézményét Könyves Kálmán szüntette meg. A nyitrai és bihari részek 1100 körül már etnikailag kevéssé különböztek az ország más részétől, s az új trónörökösi juss a László és Kálmán által meghódított Horvátország és Dalmácia lett, melyet Álmos, majd (II.) István herceg kapott meg.

A fenti áttekintés arra mutat, hogy a kabar törzsek szálláshelyét jó okkal kereshetjük a hercegek által kormányzott országrészeken. A X—XI. század etnikai viszonyairól egykorú feljegyzés nem maradt a Querfurti Brúnóra vonatkozó forráshelyeken kívül. Brúnó 1009-ben írt levele szerint a „fekete magyarok” között térített, az egyháziak által Bonifác néven ismert Brúnóról pedig az 1080 körül írt Nagyobbik Szent István legenda elmondja, hogy Magyarország alsó részein hirdette az igét, ami alatt elsősorban az aldunai részeket, Krassó és Keve megyét kell érteni. A fekete magyarok elsősorban a déli határvidékre telepített kabarokkal azonosíthatók, de „fekete magyarok” bizonyára az ország más vidékein is laktak. A hercegség bihari területén Anonymus hagyomány alapján kazár és székely népességet említ; székelyek a Körösök mellékén későbbi forrásokból is kimutathatók. A nyitrai részeken 1111 évi oklevél kálizokról tudat, noha nem tömeges ott lakókról, hanem tisztségviselőkről, Sasvár körül pedig székelyek laktak a XIV. század elejéig.

Mint említettem, a székelyeknek a kabarokkal való kapcsolata nem világos. Az, hogy a kabarok egyik törzsét alkották volna, nem fogadható el, de az sem bizonyítható, hogy a kabarságot magyar nyelven székelynek nevezték volna. Mindamellett ugyanolyan csatlakozott keleti nép volt,) mint a kabar, s a „fekete magyar” megnevezés bizonyára órájuk is vonatkozott.

A kabar településterület vizsgálatában nem rekeszthető ki az a lehetőség, hogy egy részüket a Bécsi medencébe és Délkeleti Morvaországba telepítették, ahol a Thaya menti Bretslav 1054-ben feljegyzett német Laventenburg (utóbb Lundenburg) neve alighanem Levente herceg nevét őrzi. Ezt a területet a magyarok Civakodó Henrik bajor herceg 991. évi támadása nyomán ürítették ki, s ezzel látszólag időben egybevág, hogy Géza a Koppány ellen jelentékeny „berény” katonaságot mozgósíthatott, amint ez a Somogyország határán, majd a legyőzött Koppány területén feltűnő Berény helynevekből valószínűsíthető, s Istvánnak az erdélyi Gyulával való konfliktusával hozható kapcsolatba Berény telepítése is a Maros-völgyi (Szász-)Város mellé.

Összefoglalva az írott forrásoknak a kabar törzsek Kárpát-medencei szállásföldjeire vonatkozóvallomását.a következőket mondhatjuk. Komolyan számításba vehető, hogy azEger-völgytől északkeletre a Sajó és Bódva táján Örs-úr kabar népességgel telepedett meg, s kabarok kereshetők a Vág pozsonyi és nyitrai mellékén, a nyírség-bihari részeken, valamint az Al-Dunánál. Másodlagosan lakhattak körben a gyepűelvén, ahová részben katonai segédnép voltuk miatt kerülhettek, részben mert a keresztény királyság a mohamedánok széttelepítésére törekedett.

27