Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Györffy György: A kabar kérdés
GYÖRFFY GYÖRGY A KABAR KÉRDÉS Bíborbanszületett Konstantin császár „A birodalom kormányzása” címen ismert műve 38. „A kabarok népéről” és 40. „A kabarok és a türkök törzseiről” c. fejezetében a következőket írja: „Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségéből valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén, letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, össze barát koztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúkban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elöl jártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan. Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse, második a Nyék, harmadik a Megyer, negyedik a Kürtgyarmat, ötödik a Tarján, hatodik Jenő, hetedik Kér, nyolcadik Keszi. És így összeolvadván a kabarok a türkökkel a besenyők földjére telepedtek, ezután Leó . . . császár hívására átkeltek a Dunán és megtámadván Simeont, teljesen legyőzték . . .; abban az időben Levente, Árpád fia volt a fejedelmük.” Arra, hogy az idézett szöveg vége a görögben nyelvtanilag a kabarokra vonatkozik, J. Marquart 1903-ban hívta fel a figyelmet, s így kétségtelen, hogy a magyarokhoz csatlakozott három kabar törzs „fejedelme” 894-ben Árpád „nagyfejedelem” fia, Levente herceg volt. A kabarok neve török eredetű; Németh Gyula megfejtése szerint a török kabar szó jelentése ,lázadó’. A görög feljegyzéses kabaroi névben a béta ez időben v-nek hangzott; egy nyugati türk kavar névalakot igazol a nagyobb salzburgi évkönyvekben a 881. évnél feljegyzett Covari névalak; ehelyütt arról van szó, hogy a keleti frankok először a magyarokkal ütköztek meg Bécsnél, majd a ,,kovar”-okkal ad Culmite, talán a hajdan a Morva és Taya összefolyásánál feküdt Kolmitznál. Őstörténeti kutatásunk sokat vitatott kérdése, hogy kik voltak a kabarok, mikor csatlakoztak a magyarokhoz és mi lett a sorsuk. E kérdésben a magyar krónikák csak nagyon kevés tanulsággal szolgálnak, mert a XI. század végi Gesta Ungarorum, melyet a XII. században folytattak, majd 1273-83 táján egy hun-magyar krónikává írtak át, csak hét magyar vezérről tudósít. Anonymust is 300 év választotta el a honfoglalás eseményeitől és szavahihető írott forrásai, néhány sornyi nyugati évkönyvfeljegyzésen kívül nem voltak. A főúri családok hagyományai és a népmondák ilyen hosszú idő után csupán kronológiailag nehezen datálható adatokat szolgáltattak, melyeket Anonymus ötletszerűen szőtt be regényes gestájába. Anonymus három helyen említ a kabarokkal kapcsolatba hozott népeket. Műve 8—10. fejezetében elbeszéli, hogy amikor a honfoglaló magyarok Kijevhez vonultak, a kijevi vezér segítségül hívta a hét kun vezért lovasaival; ezek neve: Ed, Edémén, Et, Bors apja Bünger, Örsúr apja Ousad, Vajta és Alaptolma apja Ketel. A magyarok legyőzték az oroszokat és kunokat, majd békét kötöttek s a kunok a magyarokhoz csatlakozva velük együtt költöztek a Kárpát-medencébe. Elbeszélése szerint a hét kun vezér utódai közül számos nemzetség az ő korában is virágzott, az Aba, 20
