Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Györffy György: A kabar kérdés
Miskolc, Örsúr, Katapán és Baracska nem. Anonymus e kun népet Cumani néven nevezi, de a kipcsak-komán nép, mely a tatárjárás ideje tájt költözötc Magyarországra, csak 1055-ben nyomult Nyugat-Ázsiából a mai Ukrajna területére, így tehát a Cumani megnevezés anakronisztikus. A XI. század végi Gesta Ungarorumban azonban „kun” néven (Cuni) nevezik a kunok előtt helyükön lakott besenyőket és úzokat is, s így méltán gondolhatunk arra, hogy a régi magyar nyelvben kun volt minden török nomád nép neve, talán már a hunok óta, mert valószínű, hogy a kun és hun népnév egyazon név változata. Ha tehát a magyar nemesek őriztek olyan családi hagyományt, mely szerint őseik csatlakozott „kunok” voltak, ez jelenthetett kazárokat is. Anonymus műve 11. fejezetében felsorolja, hogy milyen népek laktak a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében. Ennek kapcsán elmondja, hogy a Tiszától Erdélyig s a Szamostól a Marosig Marót vezér uralkodott, s az ő földjén a „kozárnak nevezett népek laktak”. Anonymus a honfoglalás előtt Magyarországról az egykorú történeti adatoknak ellentmondó képet rajzol. Elég itt felhozni, hogy Anonymus egyáltalán nem tudott a Kárpát-medence északnyugati részét meghódító morvákról és Nagy- Morvaországról, mely a magyar honfoglalás nyomán szűnt meg. Azt sem tudta, hogy Marót (Morout) régi magyar nyelven morvát jelent és „Marót vezér” a néphagyományban a morvákat személyesíti meg. Bizonyára a bihari Marótlaka helységnév indította arra, hogy e mondabeli vezér lakhelyét Biharba helyezze. Anonymus hagyományból tudott arról, hogy Magyarországon hajdan „uruszág”-ok, országok voltak, s azt hitte, hogy ezek a honfoglalás előtt álltak fenn. Holott úr régi magyar nyelven a görög arkhon, latin dux ’vezér’, szláv vojavcda ’vajda’ megfelelője volt, s a honfoglalók nyelvén „hét úr” a hét vezért, s a kabarok „ura” Levente herceget jelentette. Egy-egy úr népe és földje pedig az ő „uruszág”-a, országa, ducatus-a volt. Az anonymusi Marót országa Bihar-vár központtal nem más, mint „Biharország”, az Árpád-házi hercegek bihari dukátusa földrajzilag kiterjesztett határokkal. E tekintetben Anonymus hagyományanyaga két ponton is érinti a történeti valóságot. Úgy állítja be Marót dukátusát, mint amely Marót leányával Árpád fia, Zolta kezére jutott s azt állítja, hogy e földön kazárok laktak. E kazárok nyilván az Árpád fiával, Leventével beköltözött s részben ide telepedett kabarok. Anonymus műve 50. és 51. fejezetében a honfoglalóknak a Mén-Marót bihari vezér elleni hadjárata elmesélésében említi, hogy mikor Ösbő vezér a Kórógy vize mellé ért (a Hármas-Köröstől délre) „a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak ... elébe jöttek . . . sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba”. A székelyek eredetének kutatói közül sokan amellett foglaltak állást, hogy a székelyek a kabarok közé számíthatók. Anonymus Gestája látszólag nem támogatja ezt a nézetet, mert ha az itt szereplő „kun” és „kozár” népnév is kabart jelent, egy harmadik népnév nehezen kapcsolható hozzájuk. Noha ez a nehézség áthidalható, mert Anonymus egy népet más esetben is három néven is szerepeltet, pl. Tonuzoba besenyőire Bisseni, a balkáni besenyőkre Picenati és Taksony-kori keleti szomszédainkra Cumani nevet használ, s azt is feltették, hogy a székelyek a kabarok három törzsének egyike, e nézetet újabb vizsgálatok, melyekről alább szólok, nem teszik valószínűvé. A bővebb krónikáink elé írt hun-krónika, melynek szerzőségét Madzsar Imre, Eckhardt Sándor, Horváth János és Szűcs Jenő Kézainak tulajdonítja, a hunok bukásától a magyarok beköltözéséig terjedő 440 éves űrt egy anakronisztikus konstrukcióval hidalja át. Eszerint Attila halála és birodalmának felbomlása után legkisebb fia, Csaba 15 000 hunnal visszatért Szkítiába, ahol egy khorezmi nőt vett feleségül; fiai 21
