Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Barabás Jenő: Anyagi kultúránk a honfoglalás előtt

magyarok 8—9. századi szállásterületein az ásatások szép számmal tártak fel négyzetes alaprajzú, egyhelyiséges, földbe mélyített épületeket, amelyeknek csak a tetőrésze nyúlott a föld fölé, s bennük középütt vagy nyílt tűzhely volt, vagy gyakrabban kemence, az oldalfalba vájva, vagy melléje építve. Ez a lakóház ugyanúgy füstös hajlék volt, mint ekkor Európa legnagyobb részének építményei, de a hideg ellen jó védelmet nyújtott a kemence melege. Feltehetően ezeket inkább télen használták, nyaranta a sátor alkalmasabb lakóhely. Változatos lakásviszonyok bontakoznak ki ebben a korszakban, amelyet tovább színez a berendezés eltérése, bőrökkel, szőrmével, szőnyeggel stb., utalva egyúttal a társadalom összetettségére, a vagyoni különbségekre.

A fogyasztott élelmiszerek némileg kikövetkeztethetők a termelés ismeretéből. Az említett gabonafélék mellett új növényként jelenik meg a borsó és több gyümölcs {alma, körte, dió). Fodor István kutatásaiból tudjuk, hogy a kazár kapcsolatok eredményeként ismerkedtünk meg az Árpád-kor végéig legfontosabb főzőedényünkkel, a felfüggesztve használt cserépüsttel, aminek a neve talán fazék lehetett. Több mindent jelez ennek a főzőedénynek a széles körű elterjedése a 8. század második felétől, így táplálkozási vonatkozásban a növényi ételek, főleg a kásák szerepét húzza alá s még jobban valószínűsíti aföldművelés fontosságát. A főzés megnövekedett jelentősége mellett sem csökkenhetett a kövön, parázson, kemencében sütött lepénykenyér szerepe, amit azonosíthatunk a népmesék sokat emlegetett hamuba sült pogácsájával. Az állatvilágból származó ételek között a vadhús még mindig fontos lehetett a háziállatoké mellett is. Mindegyiket leginkább nyárson, parázson sütve fogyasztották, éppúgy, minta halakat. Az állati eredetű termékek, a tej és származékai a néprajzi analógiák szerint a táplálkozásban minden állattartó népnél igen lényegesek. E kör bővülését mutatják az új ótörök eredetű szavak: túró, sajt, író, tarhó, a már ismert tej és vaj mellett. A táplálékok köre tehát elég széles körű, változatos s az említetteket még kiegészítette számos vadon termő növény fogyasztása. így az elemi létfenntartás jól biztosítottnak tekinthető.

Az emberi tevékenység szinte minden akkor ismert ágában megfigyelhető a mi gyár nép anyagi műveltségének dinamikus fejlődése, ebben a viszonylag rövid történeti szakaszban. Ennek elsőrendűen az az oka, hogy a korábbi hagyományokba sikeresen épültek be a különféle sztyeppéi állattartó népek és az akkor még igen fejlett Közel- Kelet fontos találmányai. így létrejött egy olyan sajátos jellegű kultúra, amely ugyan eltért a kora-középkori európai műveltségtől, de a görög-római hagyományokat még őrző Mediterráneumtól eltekintve szintben nem maradt el az európai átlagtól. Számos további részletre itt nem térhetünk ki, de a hivatkozott művekből további tájékoztatást szerezhetünk.

19