Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Barabás Jenő: Anyagi kultúránk a honfoglalás előtt

nyok. Bp. 1977. Barabás J. dolgozata.) A Kárpát-medence középső, síksági részén a kalászoknak lóval történő tipratása, azaz a nyomtatás a 19. század végéig általános gyakorlat volt, s ezt az ismeretet csak a Fekete-tenger mentéről hozhattuk, mert az összes itteni szomszéd népek egészen más eljárást gyakoroltak. Ehhez kapcsolódik, s vele azonos földművelési rendszer elemeként kezelendő a kicsépelt gabonának veremben való tárolása, amely területileg a nyomtató zónával egyező. Kosárnyi gabonát nem érdemes és nem is szoktak sem nyomtatni, sem veremben tárolni, így a két mozzanat megvilágítja a szemtermelés méreteit. Eredeztetésük helyét és idejét nyelvi bizonyítékok megvilágítják: a nyomtatás a szérűn történik, amely ótörök, a verem szavunk valószínű alán, tehát iráni eredetű.

Ugyanebben az időben jelenik meg szókincsünkben a szőlő, bor, szűr, és söprő török átvételként. Csupán nyelvi forrásokra támaszkodva arra gondolhatnánk, hogy a borral kereskedelmi úton ismerkedtünk meg, előállítani nem tudtuk, hisz a szőlőművelés elég nehezen illeszthető be akkori életformánkba. De már a két utóbbi szó is többre, mint kereskedelmi tevékenységre utal. A kérdés megfejtésére a néprajzi vizsgálatok megadják a kulcsot. Nem szabad ugyanis a bor előállítását a szőlő termeléséhez hozzákötni. A kazár birodalom területén is, délebbre még inkább a szőlő vadon termő növény, amelynek fürtjeit — néhol még ma is — csupán összegyűjtik s legfeljebb csekély tőkegondozással jelentős mennyiségű bogyóhoz jutnak, művelés nélkül. Szőlőművelésről tehát nem beszélhetünk, csak borkészítésről s így nincs ellentmondás a legelőváltó, földműveléssel kiegészült életformával. A taposással nyert szőlőléből erjesztett bor és ennek tárolása a Közel-Keleten kialakult technológia a honfoglalás után a Kárpát-medencében is meghonosodott, Pannónia területét kivéve, ahol már volt egy más rendszerű — préses — borászat. Mindkét eljárási típus bizonyos elemei a mai napig fennmaradtak. A kérdés jelentőségéhez az is hozzátartozik, hogy a bort nem szabad csupán élvezeti cikknek tekinteni, ez egyúttal komoly értékű táplálék is.

Az ipari jellegű tevékenységek jellegéről, szintjéről ismereteink jóval halványabbak. A fémek használata már általánosnak tekinthető ugyan, de csak igen korlátozottan áll a rendelkezésre, kevés az érclelőhely is s a vas megmunkálásának alacsony szintű a technológiája s ehhez is kevesen érthettek. Fejlettebb a színesfém-feldolgozás s a régészeti leletekből számos művészi értékű dísztárgy került elő, de ezek egy része bizonyára importáru volt. Valószínűleg legfejlettebb a bőripar s ennek van már mestere is, a csuvasos török szóval megnevezett szűcs s talán már a honfoglalás előtt kialakult, feltehetően bizánci hatásra a finom bőrt kikészítő tímár mesterség. De e specialistáktól függetlenül köznépi ismeretnek volt tekinthető a bőrkikészítés eljárása. Kendermegmunkáló eszközeink közül több olyan ismeretes, amely az ázsiai eredetű bőrtörőkből a Kárpát-medencében alakult át növényi rostmegmunkáló szerszámmá, mint pl. a fogazott tiló és a kalodás kenderdörzsölő. (Szolnoky L: Alakuló munkaeszközök. Bp. 1972.) Ha figyelembe vesszük, hogy a ruházat döntően bőrből készült, érthető, hogy házi előállításához mindenkinek értenie kellett. Ismerték ugyan a vadon nőtt kendert és csalánt, amelyek rostjait különféle célokra (halászháló, kötél stb.) fel is használták, de a rostfésülő eszköz hiányában legfeljebb keskeny és durva vásznat állíthattak e lő. Jobban valószínűsíthető a gyapjúfonalból készült szőttes és szőnyeg ismerete. A nemez készítése viszont általános lehetett. Természetesen az előkelőbbek hordtak finom kelmékből készült ruhákat is, de ezekhez csak kereskedelmi úton, vagy hadjárat során lehetett hozzájutni.

Számottevő változás állt be a lakásviszonyokban, elsősorban a rácsos vázú, kupolás tetejű jurta megjelenésével. A korábbi kúpos kunyhó is megmaradt, de a termelési és környezeti adottságoknak megfelelően már inkább nemezzel és bőrrel, mint kéreggel fedettek. Perspektivikusan még nagyobb jelentőségű a szilárd lakóház megjelenése. A

18