Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Barabás Jenő: Anyagi kultúránk a honfoglalás előtt

csak laza kapcsolatban élhettek s minél nagyobb területet népesítettek be, szélső csoportjaik annál távolabb kerültek egymástól. A zsákmányoló életforma nem teszi lehetővé nagyobb tömörülések létrejöttét, hisz ezen a szinten 100 km2-en legfeljebb 6—10 ember élhetett meg — különleges eseteket kivéve. így érthető, hogy az egymástól távoli s egyre messzebb kerülő csoportok nyelvi különbsége egyre növekszik, amit tovább fokozhat az eltérő környezeti, kulturális hatás. I.e. 2000 körül a Káma folyó körüli népesség nyelvi és kulturális fejlődése már olyan jelleget öltött, hogy a nyelv- történet korszakváltást tételez fel, a permi-finn és az ugor ág elkülönülését. Ez utóbbi csoportnál kulturális szempontból is igen fontos változások következnek be, amelyek legdöntőbb eleme az állattenyésztés megjelenése. A különfejlődés okait elsősorban abban kell keresni, hogy ezt az ugor csoportot érintették leghatékonyabban azok a migrációk és innovációk, amelyek az eurázsiai sztyeppéről és a Kaukázus vidékéről érkeztek.

Az ugor kor mintegy ezer éve jellegzetesen átmeneti szakasz, amelyben egyrészt még nem csekély mértékű a csont- és kőeszközök használata, de már elterjedtek ezeknek bronz és vas megfelelőik is, másrészt hangsúlyos a zsákmányoló tevékenység s már nem jelentéktelen a létfenntartási javak rendszeres újratermelése. A kor elején nyilván még a régi eljárások a fontosabbak, a vége felé az újítások az elterjedtebbek. Ugyanez az időszak minden bizonnyal jelentős etnikai keveredéssel is párosul, nehezen megállapítható sztyeppéi népekkel, akik uralmuk alá is vetik őket. Nyilván ilyen erőszakos fellépés készteti az obi ugorokat északra húzódásra, amivel régi létformájuk konzerválódása jár együtt. Nem kell csodálkozni azon, hogy egy évezredet is meghaladó időszakot is átmenetinek tekintünk, hisz még a középkor folyamán, sőt az újkor elején is azt látjuk, hogy egy-egy újítás igen lassan terjed el, még ekkor is több évszázadon át egymás mellett él a régi és az új.

A szókincs tanulsága szerint arany, ezüst, ólom és vas szavunk a finnugoroknál közös gyökerű. Mégsem gondolhatunk arra, hogy az együttélés korában elterjedtek a fémeszközök. E fémekből hideg megmunkálással dísz- és kultikus tárgyak készültek, a vas pedig a maitól eltérő jelentéssel rendelkezett, talán rezet jelentett. A Közép-Volga és Alsó-Káma vidékén az első fémtárgyak i. e. 2000 körül jelennek meg, de ezek a Kaukázus fejlett fémműves központjaiból származó import termékek, így aligha lehettek széles körben elterjedtek. (Fodor I. im.) A helyi bronzkészítés nyomai csak később mutathatók ki, a kazányi kultúra fejlettebb szakaszában, ami már az ugorok különélésének idejére esik. Az ananyinói kultúra ugor népe az i. e. 8—3. századában már vaskorinak tekinthető, de ennek jelentőségét nem szabad túlbecsülni.

Az ugor kor legkiemelkedőbb újítása sokkal inkább az állattenyésztés. Mind a szókészlet, (pl. ló, nyereg, harmadfű, negyedfű) mind a csontleletek egybehangzóan bizonyítják a lótartás meghonosodását. Ennek az eseménynek azért kell forradalmi jelentőséget tulajdonítani, mert ebben az időben a ló nemcsak hátas és vonóállat, hanem húsát, sőt tejét is fogyasztották s ezzel a létbiztonság színvonalát nagyban megemelték. Ma- tolcsi János (Állattartás őseink korában. Bp. 1982.) kutatásainak jóvoltából nagyot léptünk előre állattenyésztésünk korai szakaszának megismerésében. A lótartást illető eredményei a nyelvészeti vizsgálatokat lényegében megerősítették, más állatfajták tekintetében eddigi tudásunkat meghaladó új ismereteket tártak fel. Nincs finnugor nyelvi bizonyítéka a juh, kecske és sertés tartásának, a marha ismeretére csak az iráni eredetű tehén, esetleg a tej szó utalhatott. Matolcsi vizsgálatai szerint az ugorok lakta térségben, a kazanyi, csirkovi-szejmai és két gerendavázas kultúrában e négy állatfajta létezése a csontmaradványokból jól kimutatható. Az egyes kultúrákban a fajtaarányok 10 és 48% között ingadoztak, ami arra utal, hogy időben és körzetenként jelentős eltérések lehettek, de ez csupán részletkérdés. A lényeges az, hogy e vizsgálatok ta15