Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Barabás Jenő: Anyagi kultúránk a honfoglalás előtt
nulsága szerint az ugor kori állattartás a korábban feltételezettnél kiterjedtebb és jelentősebb volt. Kisebb mértékben már a takarmánygazdálkodás kezdetei is feltételezhetők. Összecseng a csontleletek tanulságaival Harmatta vizsgálata, aki az ostor, kecske, fej, malac, csikó szavakat iráni eredetűnek véli. (im.) Matolcsi sem tartja kizártnak László Gyulának azt a feltételezését, hogy az i. e. II. évezredben már létezik egy ős- magyar etnokulturális közösség, amelyet elsősorban az ananyinóiak képviselnek. E bizonyításra szoruló feltételezést a termelő kultúra állapota és szintje inkább a következő évezredben valószínűsíti. A termelés másik ágának, a földművelésnek a meghonosodása még az ugor korban is bizonyíthatatlan. Szókincsünkben nincs földművelésre utaló szókészlet, az ásatások sem tártak fel ilyen anyagot. A bizonytalan, de esetleg finnugor eredetű vet szavunk többféle jelentése miatt semmit sem valószínűsít. Ugor kori köles szavunk vadon termő növény magvainak felhasználását, tehát gyűjtögetést és nem termelést jelent, az ásatásokból előkerült kő és csont sarlókkal együtt. Nyilván ennek magvaiból állították elő a finnugorok a kenyérnek nevezett ételt, amely azonban kását, vagy lepényt jelentett. A régészek által feltárt zúzókövek is bizonyítják a vad növények magvainak ilyesféle felhasználását. A földművelés hiánya, szemben az állattartás ismereteivel nem ökológiai adottságokból fakadt, így nagyon fontos a népi kapcsolatok megvilágítása, szempontjából és a sztyeppéi népekkel való kapcsolatot húzza alá. Amikor elődeink az 5. század közepén tovább húzódnak délnyugatra, Levédiába, már etnikai egységeket alkottak. Létfenntartásukhoz szükséges ismereteik alkalmassá tették őket arra, hogy a füves sztyepp új környezetéhez alkalmazkodni tudjanak. Csak úgy maradhattak meg ennek az övezetnek mozgékony, harcias népei között, ha eljutottak már az állattartás viszonylag magas szintjére, megfelelő fegyverekkel és társadalmi organizációval rendelkeztek. Bár az új népi környezet valószínűleg túlnyomó- részt török etnikumot jelentett, sok jel mutat arra, hogy közvetlen vagy közvetett kapcsolatot tételezzünk fel más, iráni, kaukázusi, sőt mongol népekkel is. Mindezek együtthatásában formálódik ki kultúrájának új arculata, amelyet most már bővebb forrásanyag birtokában biztonságosabban lehet körvonalazni. A köztudatban sajnálatos módon az úgynevezett nomád népekről olyasféle sematikus kép alakult ki, amely szerint ezek állandóan vándorolnak, szinte minden cél nélkül, csak harci vágyaiktól űzve kóborolnak. Valójában e kategóriában meglehetősen különböző életformák sorolhatók s csak a száraz, sivatagos területeken figyelhető meg a szakadatlan mozgás. A honfoglalás előtti évezred magyarjait nem tekinthetjük nomádnak, s még a félnomád megjelölést sem tartjuk szerencsésnek, helyesebb legelőváltó állattartásra épülő életformáról beszélni, amelyben a népesség képes gyors, sőt még távoli helyzetváltoztatásra is, ha erre külső körülmények kényszerítik, egyébként legelőit évszakonként váltva kisebb körzetben mozog. Csak ilyen értelmezés fényében tudjuk megérteni azokat az innovációkat, amelyek az 5—9. században a magyarság kultúrájában feltűnnek. Semleges ebben a tekintetben az állattartás szerepének vitathatatlan növekedése, mert ez csak mennyiségi és nem minőségi változás. Szókincsünk török szavakkal (béklyó, gyeplő stb.) a lótartás körében is bővül, de lényegesebb a marhatartás fontosságának a növekedése, (bika, ökör, borjú stb.j s további ál latfajták ürü, kos, disznó, teve, tyúk stb.j ismerete is igazolható e forrás- csoport segítségével. A csontleletek még jobban aláhúzzák az állattartás fontosságát, ha az egyes fajták jelentősége vitatható is. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a magyarság a 6—9. században viszonylag hatalmas méretű állatállománnyal rendelkezett, amelyben már minden fontosabb háziállat megtalálható volt, beleértve a juhot is, annak ellenére, hogy a szó eredete tisztázatlan. A tenyésztés méreteiről nemcsak a csontleletek és analógiák árulkodnak, hanem már 16
