Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Horváth Dezső: A tizedik ember
— Mondtam, én csak hat napot jártam iskolába, ezt az egyet elfelejtettem megtanulni. Mifelénk addig dolgozik az ember, amíg a munka el nem rúgja magától. Nyugodtam én eleget, amikor gyerek voltam. — Megbüntették? — De csak azért, mert dolgoztam. — Másról beszél. Tamás bácsi. A házról van szó. — Arról hát. Ha összetörött volna alattam a szék a sok üléstől, akkor senki meg nem büntetett volna. Még apám elkezdte építeni a házat, én meg befejeztem. Őt már nem büntethették meg, nyugodjék szegény, kiszabták énrám. Ne mondhassam, hogy semmit nem örököltem apám után. — A bottal járót mindenki segíti. — Öcsém, maga ehhez nem ért. A törvény csak a házat látja, az én botomat nem. A törvénynek nincs is szeme. Azt mondja csak, itt van egy ház, engedély meg nincsen. — Mennyi a büntetés? — Tizenhatezer forint. — És a maga pénze? — Rokkantsági nyugdíjként kaptam akkor minden hónapban 450 forintot. — Abból nem lehet kifizetni tizenhatezret. Mennyit törlesztett? — Gondoltam, megijesztem őket egy kicsit. Mondtam az elnöknek, ő is látta, mi készül itt, miért nem szólt? — Abbahagyta volna? — Egy világért se, de akkor még dolgoztam, jobban tudtam volna fizetni. Mondom az asszonynak, ezek nem ijedősek, fölajánlok nekik havi száz forintot. Senki nem mondta rá, hogy nem kell, csak azt, hogy kevés. Legalább kétszázötven kell, de baj akkor se lesz, ha többet fizetek. — Bánja, hogy épített? — Nem bánhatom, mert vénségemre mégiscsak eljuthattam odáig, hogy jó házban lakhatom. Lefényképeztek itt egy tanyát, könyvbe tették, hadd lássa, aki nézi, milyen elmaradott helyeken élnek az emberek. Engem ne mutogasson senki. Jött erre valaki, kérdezte: víz nem szokott itt lenni? Mondom neki, kétszer már be akart jönni eső után, de nem engedtem. Ha akkor megtámasztottam volna az államat az ásónyélhez, és hagytam volna, hogy összedöntse a házamat a víz, segített volna az állam, mert az állam segíti az államat, hogy föl ne kopjon, de engem megbüntetett, mert kiütöttem a jószívűségéből, és magam segítettem magamon. — Aki a törvényt hozta, nem magára gondolt. — De engem talált el. Németh Pikó András. — Mit jelent a Pikó? — Nem tudom. Örököltem. — A család? — Van négy lányunk, nyolc unokánk, öt dédunokánk meg egy büntetésünk. Az is a családhoz tartozik. — Mennyi? — Huszonhétezer. írtunk mi a televíziónak is, mégse engedték el. Minél többet dolgoztunk vele, annál többre büntettek. Volt egy gyűlés az iskolában. Szegedről is volt kinn valaki, mondom neki, ha fölbecsülte az én házamat 270 ezerre, adjon érte 150-et, és övé a ház. — András bácsi! Öreg ember minek épít? 59
