Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Horváth Dezső: A tizedik ember

— Rákényszerül. Ott volt az én házam az út másik felén. Láthatja, milyen kicsi vagyok én, de a mestergerendába én is beütöttem a fejemet, olyan alacsony volt. Ha apám meglenne még, talán ő se tudná megmondani, milyen régi volt az a ház. Ment bele mindig jobban a földbe. Hozták a villanyt, ott vezették a drótot fölötte. Azt mondták, bontsam le, mert útban van. Én meg azt mondtam, könnyebb egy karót arrébb vinni, mint egy házat, vezessék másfelé. Szó se lehet róla, annak itt a helye. Az én házamnak is itt a helye, és az volt itt hamarabb. Az minket nem érdekel! Jól van, lebontom, de akkor nekem másikat kell építenem. Őket az se érdekli. Az innenső föld is a mienk, átépítettük az útnak erre az oldalára. Kivetettük a vályogot, mester nem kellett hozzá, összefogott a család, fölraktuk. Már benne vagyunk, hívatnak a tanácsra: maguk engedély nélkül építettek. A villany se kért éntőlem engedélyt. Azt mondták, a kettőt ne keverjem össze, mert a villany is más, meg a tanya is más. A villanynak muszáj jönni, mert az a tanyáért van, az én tanyámnak meg muszáj menni.

— Mennyit fizet?

— Semmit nem fizetek, mert levonják, mint a gyerektartást. Ketten kapunk a feleségemmel 1800-at, mindjárt lecsapnak belőle 306-ot.

— Azt is hallottam, aki nem tud fizetni, annak adnak szociális segélyt, és abból vonják le.

— Vonnak ezek mindenből, amiből csak lehet. Átmentek az olajosok a földemen, jól összetaposták. Nem fikciózott a vállalat, fölbecsülte a káromat, és megvette háromezerért. Ahogy nyújtotta a pénzt, a tanácsnak hosszabb a keze, elvette adósságba. Azt hiszem, attól félnek, elpatkol az öreg, és nem tudja kifizetni. Nem is kérték, elkobozták. Annyit változott a világ, hogy most nem a disznót viszik el, nem a marhát hajtják el, hanem levonják a pénzt, mielőtt disznó lenne belőle.

— Betegnek látszik.

— Meg vagyok mú'tve. Elfakadt az epém.

SZŐLŐÜLTETŐ

60