Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - SZEMLE - Olasz Sándor: A vasmozsár törője alatt (Kormos István összegyűjtött prózai írásai)
ún. Herder-jóslatot. A vers kiindulása megint személyes: fulladásos roham, légzési zavar szenvedést okozó pillanata. Ám már e baj is mennyi játékossággal, nyelvi többértelműséggel, csúfolva említődik! A „torkot szorító vaskezek” ugyan a halált előlegezik („Mellemre szívható világ/gon- gondolom, egyszer kinnrekedsz”), de már-már a tréfás epitáphiumok komázó hangsúlyával festi az ördögöt a falra, űz tréfát a fulladásból, hisz jobb is, ha a „mellre szívható” — nagyon is lelkünkre vehető, fojtó-fullasztó — világ „kívülreked”. Ám e világ csupa báj, üdeség, „kerekedő kék egek / kék sapkák a diák-föld fején”, „selyemszálú kék ködök: kendők a füvek vállain”. Az erdők, ligetek, mezők egészségesen, mélyen lélegeznek, a cikkanó fecskék farka, mint a balázsoláskor a torok előtt keresztbe tett gyertya, óvja a gégét. Maga a természet tesz itt szemünk előtt természetfölötti csodát gyógyító képességével. Iwaszkie- wicz elbeszélése, s a belőle készült Andrzej Wajda-film, a Nyírfaliget, a halálnak és az elmúlásnak ez a csodálatos rapszódiája mutatta az életet ily döbbenetesen egyszerűnek, színesnek, szépnek, ott lüktetett úgy minden, mint Pintér Lajos elszorult torokkal is tisztán, zihálás nélkül elmondott élet-himnuszában. így,a betegség zárkájában, egy verítékes ágyon üríti fenékig Herder úr epeíz poharát, olvassa a filozófus könyvét nemzethalálról, csontváz-országról, elporló nyelvről. És elmúlik tőle a keserű pohár! Á „szájütő és vérköptető” élethelyzet és olvasmány-élmény pillanatában lányok birsalma-mellei, almáriumok illata, a csontokon is zsibergő szerelem fakítják a borzalmakat, az „én akkor már” tárnamély szavait megszelídíti a „de előbb” vitalitása. Ez a vitalitás Pintér Lajos teljes azonosulási képességét bizonyítja, a fausti pillanatot, amelyhez, ha elkárho- zunk is, esdve érdemes szólnunk: „oly szép vagy, ó ne szállj tovább.” Pintér Lajos ajkán az ének, ahogy az élet is „be- töretlen és zabolátlan”. Váratlan ritmikai és képi megoldások, meglepetések bukkannak elő egy- egy sora végén, mintha a szemünk előtt rögtönözne. Olykor elkalandozik egy-egy szép rímért, belefeledkezik egy-egy szóba, s mégsem válunk türelmetlenné, mert a lényeghez tartozik ez a belefeledkezés is, a költészetben két pont között, a kimondandótól a kimondottig beírt úton nem az egyenes a legrövidebb távolság. Ám különös feszültség keletkezik, ha a kezdő és a végpontot sikerül kapcsolatban tartania. E sajátosság a magyarázata gyakori „önmegszólító” típusú verseinek és az eklógák dialógusszerűen építkező kompozíciójának. Pintér Lajos második verseskötete továbbviszi a Fehéringes folyók fiatalos tisztaságát. Bella István szép köteteimével szólva, mégsem az ifjúság múzeuma. A dévaj diákdal, az esőmosta ingekben csatangoló ifjúság hangja, a Carmina burana-dalla- mok itt már csak mellék-motívumként szólalnak meg. Mire asszociál akkor az Európai diákdal? Ha már hajiunk rá, hogy a kötet értelmét a címből betűzzük ki, a főmotívuma — a romantikus történetszemlélettől kölcsönzött képpel, formai, s nem szemléleti elemként — válasz Herder jóslatára, az a hit, hogy a „kerekedő kék egek” — „kék sapkák a diák-föld fején”: bolygónk ifjú még, túl már a zavaros gyermekkorán, de a férfikor távlatával maga előtt. Külön elemzést érdemelne a Telephon-mobil kerekére című vers. Most csupán három sorát idézzük, éppen a poetikus elemek rovására, a szándékot nyersebben-közvetlenebbül kifejező részből: Dörögtess újra, ember álma! Vagyok vándor, ne szoríts zárka! Vagyok vagabondja világnak. — Ez az emberség, az ifjúság „tiszta, szép indulásából” fakad. A telephon-mobilon felhívható számok között ott van az Eötvös Kollégium hallgatói száma is, azé a közösségé, amelyik elkötelező impulzusokkal ruházta fel. „Az Eötvös Kollégiumnak azt köszönhetem, hogy nem tartott kuporga- tó élményeimhez rostát: ez kihulljon, ez fennakadjon; ezt megtagadd, ezt elfelejtsd. Hagyta az akaratot — visszhangozzék!” — nyilatkozta, még kissé modorosán, a „ménesi úti ménes” melegéből, közel egy évtizede a Napjainkban, bemutatkozásakor. Midőn a diákmozgalmak láza már elült, Európa megcsendesedve keresi, egyre bizonytalanabbul és szorongva az új tájékozódási pontokat, Pintér Lajos a diák-létnek ezeket az értékeit menti e kötetében át a felnőttkorba Ady hitével, új s új lovat követelve a cselekvő, jobbító akaratnak: A végesség: halhatatlanság S csak a Máé a rettenet, Az Embernek, míg csak van ember Megállni nem lehet. ZIMONYI ZOLTÁN A VASMOZSÁR TÖRŐJE ALATT Kormos István összegyűjtött prózai írásai A Vándorévekről, Nemes Nagy Ágnes műfordításairól írta Kormos István, hogy a kötet „ritka gazdag gyöngyhalászat” eredménye. Ezt kell mondanunk Nagy Gáspár válogatói-szerkesztői munkájára is: Kormos különféle műfajú prózai írásainak egybegyűjtésével teljessé tette az életművet, melynek kiemelkedő értékei, sajnos, sokakban a mai napig nem tudatosultak. Ezek az írások szerves részét alkotják Kormos munkásságának, nem másodrendű termékek. Ások műfajban nem vész el az esztétikai hatás egysége. Persze, amikor a szervességet hangsúlyozzuk, nem 79
