Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun
csak haszonélvezettel bírja is. Igaz, romlik az állapota, de nincs rettegést keltő, emelkedő lakbér. Nincs növekvő rezsi (központi antenna, kapu-liftpénz, pocsékoló villany- világítás, borravalók stb.). Igenis hűvös a konyhakő. Nem arról van szó, hogy ideális és erre visz a fejlődés útja. De ha addig ér a takaró? A falusi ember fel tud készülni a télre, nemcsak tüzelővel, élelemmel is. A városi magány, a leépülés részben épp az értelmes — szükségszerű — tennivaló hiányából adódik. Nem azzal teszünk jót, hogy kiszolgáljuk az embereket! A falusi embernek nem kell töprengeni, hogy kitaláljon valami dolgot. Nincs szükség erőszakolt szabadidő-programra, aminek hiányzik a valóságalapja. Az értelmes-szükséges tevékenység az életmódból adódik: a házon, a házban, a kertben mindig [akad tennivaló férfinak-nőnek egyaránt. A zöldség-gyümölcs- szőlőtermesztés hasznot, örömöt, egészséget jelent. Tenyérnyi kert is beosztható. Aprójószág is akad. És bár szidja a lépcsőket a hetven-hetvenöt éves néni, a napi ritmust, a megújuló életkedvet, a maga-el-nem-hagyást az teremti meg, hogy minden reggel ki kell engedni s megetetni a tyúkokat... Ha pedig minden tennivaló elfogy, lassan az élet is fogyni kezd. * * # Zaklatásnak végül is senki nem fogta föl a látogatásomat. De már az elején kiderült, jószándékú, ám hozzá nem értő hivatalnokok állították össze a kérdéseket. A saját jövedelmüket persze meg kellett kérdezni. De a velük közös háztartásban élők (aktív dolgozók) jövedelmére nem válaszoltak. „Akkor inkább azt írja be, külön vagyok.” Párttag vagy pártonkívüli, van-e funkciója — szólt egy kérdés. Elcsüggedtek többen: na, akkor én nem számíthatok semmi segítségre. . . Szerepelt az egyik legfontosabb kérdés: van-e megoldásra váró problémája. De a rubrika szerint erre csak igennel vagy nemmel válaszolhatott. Pontosan az maradt rejtve, ami a felmérés célja kellett volna legyen... Más fontos kérdések viszont hiányoztak: kire számíthat, ha megbetegszik; milyen járművel megy orvoshoz, fürdőbe, kórházba; milyen háztartási gépe van — nincs; milyen szolgáltatást venne igénybe, ha a tanács megszervezné; diétázik-e, honnan vásárolja az ételt; mennyit költ gyógyszerre, üdülni jár-e, elmenne-e, ha megszerveznék; ki vág fát, ki cserél gázpalackot... hogy csak néhányat soroljak fel abból, ami a konkrét segítségnyújtáshoz szükséges. így bizony állapotuk s igényeik homályban maradtak. . . Néhányan félreértették az érdeklődést, azt hitték, segélyt fognak kapni, akár havonta is. Megvallom, én is azt hittem, van ilyen célja a kérdezősködésnek. Aztán a tanácselnök kiábrándított: a 83-as évben mindenféle segélyre (nyugdíjasok, iskolai tanulók, veszélyeztetettek stb.) 150 000 forintot irányoztak elő, ugyanannyit mint tavaly. Ha a 408 nyugdíjasból háromszáz rászorulót találnak,akkor egész évre 500 forint jut egynek. És ha ezer? Ebből a ténylegesen kisnyugdíjas, beteg, a rozzant házban élő tüzelőt se, gyógyszert se tud pótolni, nem jöhet haza taxival a kórházból. Aggódó kérdésemre a falu első embere kioktatott: Nem biztos, hogy az anyagi segítség a legfontosabb. Inkább azt kellene megszervezni, a kis úttörők járjanak és segítsenek a ház körül, takarítsanak, bevásároljanak, fát vágjanak. Bizonyára ez is fontos annak, aki magatehetetlen. Bár a havi 1600—1900 forintból sokat nem kell vásárolni, a favágás pedig... az úttörők már otthon se vágnak (nem is igen tudnak) na meg idejük sincs rá, reggeltől estig lefoglalja őket az iskola. Mindez csak árulkodó jel: nincs még a gondok orvoslására koncepció. Jószándék, kérdőív már akad, de az átgondolt, rendszeres gondoskodást a jelenlegi nyugdíjas generáció már nem igen éri meg. Hány évük van hátra? Minden héten kikísérnek valakit a temetőbe. .. 59
