Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun

disznókkal, de apránkint újrakezdtem. Eleinte könnyebb munkát vállaltam, nem emeltem egyszerre mázsás súlyt, de máma már mindent csinálok, mint azelőtt.

— Mi volt a foglalkozása leszázalékolása előtt?

— Fűtő voltam.

— Szakképzettsége?

— Az nekem nincs. Csak a két kezem munkájából élek.

— Most dolgozik valahol rendszeresen?

— Fűtő vagyok megint.

— De most már nappal. . .

— Három műszakban. Úgy járok jobban. Igaz, ez már nem szenes kazán, bár most visszahozzák azokat is. Régen szenet lapátoltam, később olajjal dolgoztam, most pedig gázkazánt kezelek. Erre senki nem mondhatja, hogy nehéz.

— Mennyi a nyugdíja?

— Az összes kiegészítéssel háromezeregyszáz.

— A felesége?

— A kislány óvodás, úgyhogy dolgozik. Háromezer fölött hoz havonta.

— A maga nyugdíj melletti munkájából mennyi jön?

— Háromezerötszáz alap. Erre jön százalék, éjszakai pótlék, kedvezmények.

— De csak télen.

— Egész évben dolgozhatok. Egészségügy. Elintézték, hogy a nyugdíj meghagyása mellett csináljam.

— Még mellékes?

— A disznók. Huszonötre szerződök, így van rajtuk egy kis haszon. Ne higgye, hogy sok. Hiába emelték a felvásárlási árat, drága a táp, almot is kell venni. Abbahagynám, de nem bírom látni az üres ólakat. A tyúkólam így is üres. Pedig nagyon szép. Egy időben bérbe adtam egy játékkészítő kisiparosnak, de sokan jártak hozzá, áramot fogyasztott, mérőóra meg csak egy van, nem vesződtem vele. Inkább dolgozok.

— Még mit?

— Ami jön. Itt kevesebb az építkezés, de a kazánházba sokan járnak hozzám, éjszakánkat, ott szerzek munkát.

— Miért járnak sokan?

— Kávét főzök. Úgyis ráérek, miért ne csináljam. Portások, mentősök, műtősök, még orvosok is leszaladnak. Nem vágom meg őket, hitelt adok, ami nagy szó, és jót főzök. Ötötven egy dupla. Nyolcvan fillér a hasznom.

— Most hány éves?

— Negyvennégy.

— Tehát a rendes nyugdíjkorhoz lenne tizenhat éve. Nem gondolt arra, hogy tanuljon valami könnyű szakmát?

— Annak több akadálya van. Először is akármilyen könnyűt választok, már fizikailag, mindenképp kevesebbet keresnék, és azon a munkahelyen el kell tölteni nyolc, kilenc órát. Aztán ahhoz tanulni kellene. Nem a szakmunkásképzőtől félek. Hanem előbb el kellene végeznem a nyolc osztályt. Mert jelenleg csak öt van meg.

— Miért?

— Korán mentem dolgozni. Már tizenegy évesen napszámba jártam, heten voltunk testvérek, apám betegen feküdt. Később elkerültem hazulról, mészégetőknél dolgoztam. Az mellett nem megy az iskola... Aztán a katonaság, megnősültem utána, otthont akartam építeni az albérletek után. Most már nagy áldozat lenne, sok idő elpocsékolódna rá.

— Jó, jó, de nem fél attól, hogy jön egy újabb rosszullét és máris itt a következő roham?

57