Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun
gépekre. Hol egy mosógépet hoznak, centrifugát, hol fridzsidert, mert tudják, mikor mi romlik el. Porszívóra, rádióra is összedobják a pénzt. — S kire számíthat N. néni, ha ágynak esik? — Már volt ilyen sajnos. Felváltva lakott itt a lányom, a menyem, hogy ápoljon. Innen jártak munkába. Nem lehet rájuk panaszom. Az is igaz, mindent megtettem értük. És még most is, ami tőlem telik. Szeretnek, azzal tudom magyarázni. Porszívó? Felseperjük a házat Szombat délelőtt zörgettem be a léckapun Sz. néniékhez, s bár nincs rajta zár, a szaporán ugráló, ugató pulikeverék miatt nem mertem belépni. Egy selymes szőrű fekete macska is előkerült. Ha kutya, macska van a háznál, jó jel. Akkor már van társaság, s jut ennivaló nekik is. Sz. néni a társaságra nem panaszkodhat. Azt mondják rá, mindenkit ismert a faluban és nincs olyen esemény, amiről ne tudna s azt ne adná tovább. Egy fiatalember így fogalmazott: pletykás vénasszony. Ami csak az ő fogalmai szerin állja meg a helyét. Mert Sz. nénit és a hozzá hasonló időseket épp a kommunikáció menti meg a magány nyomasztó érzésétől. Az, hogy mindenkivel tud beszélgetni. Más gondja úgy sincs. 76 éves. Még be se lépek a konyhába, máris terítve mindaz, ami a szociográfust érdekli. Kockás konyharuhán frissen gyúrt-nyújtott tészta szárad: kockára vágott és cérnametélt. Gyúródeszkán pogácsát szaggat a néni és sülő hús illata árad. Ugyanakkor dermesztő hideg a köves konyha. Sparhelt, újságpapírral letakarva, azon limlomok, egy üveg befőtt. Csak a pb-gáztűzhely üzemel. Sz. néni beinvitál a szobájába: a pogácsát majd megsüti a menye, aki hátsó szobájukból — az egykori kamrából — máris előkerül. Az invitálás célja még: bent meleg van. Nekem más fogalmaim vannak a meleg szobáról. Nem vagyok fázós, beteg, mégis magamon hagyom a sálam, később hátamra veszem a kabátom, és a térdem a bársonynadrágban is fázik. A szoba hideg és büdös. Az ablakok nem nyithatók, telirakva ruhaneművel, edénnyel, dobozzal, az utcai ablaknál szorosan virágcserép, portól fuldokló növénnyel. A néni észreveszi, hogy szaglászok. — Valamitől nem akar égni máma a tűz ... — mondja röstellkedve. — Be van gyújtva egyáltalán? — Persze, reggel óta tüzelek! Samottos öntöttvas kályha, tétjén púpos a platni. Csálén áll, billeg rajta egy három- literes kopott zománcú lábos fedővel. — Kormos lehet a kémény — magyarázza. Évek óta nem megy fel a kéményseprő, csak fizetem a díjat. — Mivel fűt a néni? — Tojásbrikettel. — Az különben is kormol mostanában. Meg, talán nagyobb huzatot kellene hagy- ni — jegyzem meg. — Akkor kiviszi a meleget. Jól megraktam, ez így estig elég. Ami kétféleképp értendő: majd csak felizzik, ugyanakkor elegendő lesz. — Mennyi tüzelő fogy egy télen? — Az idén húsz mázsát vettem, tíz már elfogyott, aztán már február van, ötöt szeretnék megspórolni. Vagyis direkt jó, hogy csak pislákol. — Nem fázik így? 53
