Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun

— Nem volt ott tárgyalás. Bementünk a megyei bíróságra a Pintér bírónőhö, aki azt mondta, mit izgulunk, mi fizetünk 7000-et. Mert az a mocskos nő bemártotta nála a fiamat. — És maguk mit tettek? — Nem álltak velünk szóba sehol. A járási gyámügyön is hitegetnek, várjunk, ötö­dik hónapja. Elém teszik a postai feladóvevényt, amin a gyerektartást fizetik és a nyugdíj csökken­tett összegéről szóló vevényt. — A felesége egyedül neveli a gyerekét? — Férjhez ment egy nyugdíjashoz, akinek háza van, a városban lakása, azt kiadták albérletbe... — Akkor úgy kérdem, a maradék pénzüket hogy osztják be? — Addig kötünk, amíg van — mondja a családfő, az anya. — Tartanak-e tyúkot, kacsát? — Nem bajoskodok velük. — Disznót vágnak-e? — Honnan lenne moslik? A táp meg sokba van. — Zöldséget terme|-e? — Valamennyit. Azt meg öntözni kéne. Az ásás mán nehéz: A fiam rossz helyre dugja az ásót, elbukik. — Milyen háztartási gépük van? — A televízió. — Úgy értem, frizsider, mosógép. .. — Megszoktam a kézi mosást, nincs sok holmink, jobb azt apránkint kimosni. A hűtő meg? Minden nap megyek botba, annyit veszek, amennyi elfogy. így nem kell híni szerelőt. — Hideg ez a konyha, hogy fűtik? — Palackos gázzal főzök, más itt nincs. Fel vagyok őtözve, habár most megfázhat­tam, nehezen kapok levegőt. A fülem is fáj. Éccakára teszek rá meleg sót. Attul el szók múlni. — Nem kellene orvoshoz menni? — Még több gyógyszert ad, így is sokba van. A fiamé havonta 350, ha nem több. Felveszi a kabátját, a negyedik rétegre az ötödiket, mert jön velem, becsukja utánam a kiskaput. — Mikori ez a kabát? — Mán bizony kiszolgált. 1961-ben vettem. De van ünneplő is, fekete, bársonyos. Azt megkímélem. Még 1948-ban vettük, amikor eladtuk az ikerbornyút. A kapu becsukódik utánam. Még csak nem is nyikorog, olyan vedlett. Együtt megöregedni Száztíz éves kisházban laknak N. néniék. A homlokzata frissen spriccelt, legalábbis úgy hat. Az utcai ablakok előtt gyakran megállnak a járókelők. Cserepes virágok, fel­felé kúszó levelekkel, de nem a sápadtságtól; üdezöldek, frissek, sőt virágzanak is. Medvetalp, kaktusz, Mikulásvirág, bimbók, bimbók... N. nénit a mosókonyhában találom meg. Házuk völgyben van, épp ezért az épület hátsó végénél már emelkedik a hegyoldal. Huszonöt-harminc lépcső visz föl a mellék- épületbe. Nagy mészkősziklákból összerótt épület, a padlója beton. Téglából rakott tűzhelyén besüllyesztve üst, víz forr benne. Mindenütt tisztaság. Hosszú gyalult asztal­nál N. néni zsírszalonnát vagdal. 50

Next

/
Thumbnails
Contents