Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun

— Most hozta a fiam a városból. Mink már nem vágunk disznót, sok lenne kettőnknek az urammal, de nem szeretek zsírt a boltból venni. Ez a harminc kiló egész évre elég,

— Szép dolog a fiától, hogy így segít.

— Ezt én kifizetem! 720 forint. Őt csak megkértem arra, hogy hozza el. Van egy Skodája, ennyit megtehet.

A mosókonyha mellett ólak. N. néni bezárja a tyúkokat, kacsákat, megnézi a nyulak reteszeit, mert azok könnyen kiszabadulnak. Ezután leballagunk a lépcsőn, mivel a zsírt csak holnap süti.

— Fáj már a lábam, sok a ház körüli munka. ..

— N. bácsi nem segít?

— Őrá nem számíthatok. Húsz éve jajgat, hogy öreg, beteg, ezért a nyugdíjazása óta egy szalmaszálat nem tesz keresztbe. Csak ha rákiabálok, hogy menjen már el gázért, vagy a boltba.

Benyitunk a lakás konyhájába — ott a bejárat — „az öreg” ül a sötétben. Pedig nem vak. De éppúgy nem csinál semmit.

Az asztalon viaszosvászon, a hokedliken is. Tiszta. Tiszta a kő is, elcsúszik rajta a fény. Vitrines konyhaszekrény, szépen befestve. A sparhelt platnija fényesítőportól csillog. Alatta szenesláda tojásbrikettel, de semmi piszok mellette. Füst sincs, csak kellemes meleg. Gáztűzhely pb-palackkal. A kredencen rézmozsár, habverő üst, réz- serpenyős mérleg, kávédaráló. Csillog-villog a sárgaréz. Egy sarokban vödör tiszta vízzel, letakarva szennyesvödör. Fali vízcsap.

— Mikor és honnan ment nyugdíjba N. néni?

— A tsz melléküzemágában voltam utoljára, a vegyiüzemben, onnan jöttem el 1977-ben.

— Miért dolgozott 63 éves koráig?

— Mert csak így lett meg a tíz évem.

— Előtte nem végzett keresőmunkát?

— Tizenkét éves koromtól dolgozom. Cseléd voltam a háború előtt, aztán háztartási alkalmazott. Alkalmi munkát is vállaltam, házmesterek is voltunk. De nem tudtam igazolni az éveimet.

— Volt tanult szakmája?

— Persze! A gyerekeket neveltem, családot gondoztam, főztem, jószágot tartottunk. Ez volt a tanult szakmám. Szegény anyámtól tanultam meg főzni, sütni, mindent, ami kellett. Három gyerekem van, azoknak már másmilyen szakmát adtam.

— Ketten élnek a házban?

— Kirepültek a gyerekek, hál’ istennek.

— Mennyire egészséges N. néni?

— Semennyire. Már tíz éve szedem a gyógyszert a szívemre, azt mondta az orvos, amíg élek, nem hagyhatom abba. A lábaim puffadtak, naponta kétszer-háromszor pihentetni kell.

— Azért, amint látom, elég sokat dolgozik.

— Hát fel kell kelni reggel, rendbe tenni magam, reggelizni, megágyazni, takarítani, boltba menni, főzni. Jól néznénk ki, ha nem kelnék fel! Ki noszogatná ezt az öregembert? Ez képes lenne ágyban maradni, végelgyengülésben pusztulna el, annyira lusta.

— A bácsi hány éves?

Ott ül ő is az asztalnál, de a felesége válaszol.

— Hetvennyolcadikba van.

— Mi volt a foglalkozása? — kérdem, bár ilyen kérdés nincs az íven.

— Kőműves.

51