Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun

— Dehogy van. Elég régi, nem is tudom, mikor reperálták, mert mink úgy vettük 46-ba ezerötszáz forintért. A kémény mán görbe, 56-ban raktuk újra, attul tartok, ha eldől, összetör néhány cserepet. Még tán a pallást is beszakajtja. A szegélyléc elől billeg, azon izélek, nehogy jöjjön mán egy nagy vihar. Mert ha leszakad, elhordja a cserepet.

— Kitől várhat segítséget. . . ?

— A másik fiamtól, ha muszáj.

— Nincsenek jóba?

— Családja van, mindig úton, nem kívánhatok tőle sokat.

A vak ember csendben ült a kályha mellett. Legalább száztíz kiló. Pont negyven éves, 68-tól rokkant nyugdíjas. Nem tudja megmondani, hány százalékos a vaksága. Annyit tud, százszázalékos rokkant. Anyja elémönti az iratait, a vakok tagsági könyvét, kórházi zárójelentéseket, bírósági iratokat.

— Ujjlátó vagyok, azt mondják — szólal meg végül a férfi.

— Engem lát?

— A körvonalait, ahogy ott ül.

írom az adatait: állandó orvosi kezelésre, állandó gondozásra szorul.

— Egy teát se tud megfőzni, melléönti a vizet, leforrázza magát. Meg az idegei tönkrementek.

— A szemét baleset érte?

— Hat kilóval született az egri Szent Vince kórházban, alig tudták elvenni tőlem. Úgy húzták ki belőlem, mint a tehénből a bornyút. Akkor sérült meg a szemidege. Azóta csak rosszabbul lát.

— Operálták?

— Régebben próbáltak segíteni rajta.

— 1968-ig hol dolgozott?

— A kefegyárban.

— És most?

— Semmi. Egy ideig bedolgozó volt, de nem ment neki. Akkor meg az idegei jöttek... A faluba nincs munka, a városba nem engedhetem el, mer napokra elcsavarog, elfelejti, hol van, rájön a roham gyógyszer nélkül.

Ezt zárójelentések bizonyítják; neurotikus, neuropata, paranoia reactio, egyik vizsgálat, kórház a másik után.

— Mennyi a nyugdíja?

— 2400. Ebben benne a vakok intézetének ötszáz forintos havi segélye is.

— Hogy osztják be a pénzt?

— Most sehogy, mert a 2400-ból levonnak 900-at.

— Ne vicceljen! Ki, mire?

— Itt a papír, lelkem — mutatja az anyja — Ötödik hónapja vonják bírósági rendeletre.

— Na de mire?

— Pontosan nem tudjuk. A volt felesége járt közbe...

A férfi nős volt, lánya 15 éves. 78-ban elváltak, a gyerek az anyjánál maradt. A városban volt lakásuk, több is egymás után, ezeket a nő elkótyavetyélte, mert adósságai voltak, s a hitelezők szorongatták. Minőségileg alacsonyabb lakásba költözött, de az így szerzett különbözette! se törlesztette az adósságát. A férje fizette meg, illetve tőle vonták az OTP-hitelt is. De egy pereskedésük után — a bírói végzés szerint —visszajár a férfinak 6500 forint. Ez vált most esedékessé. (Legalábbis így mondják el, az igazság kibogozása bonyolult lenne.)

— A pénz helyett jön ez a letiltó határozat. . .

— A tárgyaláson nem fogadtak ügyvédet?

49