Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun

— Dehogy van. Elég régi, nem is tudom, mikor reperálták, mert mink úgy vettük 46-ba ezerötszáz forintért. A kémény mán görbe, 56-ban raktuk újra, attul tartok, ha eldől, összetör néhány cserepet. Még tán a pallást is beszakajtja. A szegélyléc elől billeg, azon izélek, nehogy jöjjön mán egy nagy vihar. Mert ha leszakad, elhordja a cserepet. — Kitől várhat segítséget. . . ? — A másik fiamtól, ha muszáj. — Nincsenek jóba? — Családja van, mindig úton, nem kívánhatok tőle sokat. A vak ember csendben ült a kályha mellett. Legalább száztíz kiló. Pont negyven éves, 68-tól rokkant nyugdíjas. Nem tudja megmondani, hány százalékos a vaksága. Annyit tud, százszázalékos rokkant. Anyja elémönti az iratait, a vakok tagsági könyvét, kórházi zárójelentéseket, bírósági iratokat. — Ujjlátó vagyok, azt mondják — szólal meg végül a férfi. — Engem lát? — A körvonalait, ahogy ott ül. írom az adatait: állandó orvosi kezelésre, állandó gondozásra szorul. — Egy teát se tud megfőzni, melléönti a vizet, leforrázza magát. Meg az idegei tönk­rementek. — A szemét baleset érte? — Hat kilóval született az egri Szent Vince kórházban, alig tudták elvenni tőlem. Úgy húzták ki belőlem, mint a tehénből a bornyút. Akkor sérült meg a szemidege. Azóta csak rosszabbul lát. — Operálták? — Régebben próbáltak segíteni rajta. — 1968-ig hol dolgozott? — A kefegyárban. — És most? — Semmi. Egy ideig bedolgozó volt, de nem ment neki. Akkor meg az idegei jöttek... A faluba nincs munka, a városba nem engedhetem el, mer napokra elcsava­rog, elfelejti, hol van, rájön a roham gyógyszer nélkül. Ezt zárójelentések bizonyítják; neurotikus, neuropata, paranoia reactio, egyik vizsgálat, kórház a másik után. — Mennyi a nyugdíja? — 2400. Ebben benne a vakok intézetének ötszáz forintos havi segélye is. — Hogy osztják be a pénzt? — Most sehogy, mert a 2400-ból levonnak 900-at. — Ne vicceljen! Ki, mire? — Itt a papír, lelkem — mutatja az anyja — Ötödik hónapja vonják bírósági rende­letre. — Na de mire? — Pontosan nem tudjuk. A volt felesége járt közbe... A férfi nős volt, lánya 15 éves. 78-ban elváltak, a gyerek az anyjánál maradt. A város­ban volt lakásuk, több is egymás után, ezeket a nő elkótyavetyélte, mert adósságai voltak, s a hitelezők szorongatták. Minőségileg alacsonyabb lakásba költözött, de az így szerzett különbözette! se törlesztette az adósságát. A férje fizette meg, illetve tőle vonták az OTP-hitelt is. De egy pereskedésük után — a bírói végzés szerint —visszajár a férfinak 6500 forint. Ez vált most esedékessé. (Legalábbis így mondják el, az igazság kibogozása bonyolult lenne.) — A pénz helyett jön ez a letiltó határozat. . . — A tárgyaláson nem fogadtak ügyvédet? 49

Next

/
Thumbnails
Contents