Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztok szexuál-erkölcsi magatartása és kultúrája

bad tisztálkodni.” Az egyetemet végzett tanárnő „szélgörcsökre” panaszkodott, amikor pedig már a gyermek mozgott a méhében. Nagyon téved az, aki kirívó, egyedi példáknak tekinti ezeket, bár általánosítani nem szabad belőlük! Arra is föl kell figyelnünk, hogy a korai életszakaszban jelentkező, iskolai szexuális felvilágosítás fölhívta a figyelmet rá, hogy mit kell tenni a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében, de az esetek jórészében a legalapvetőbb testkultúrát jelentő tiszálkodási, testápolási kérdésekről is megfeledkezett, vagy formális maradt. A fölvilágosítás törekedett arra, hogy bonyolult élettani funkciókat magyarázzon s a tudományoskodás érdektelen szintjén maradva, a szexuális kultúrát nem alakította ki, nem nevelt a kölcsönös örömszerzés minél magasabb szintű megismerésére.

Egy kitűnő tanulmány jelent meg az elmúlt években, az MTA Szociológiai Kutató Intézete kiadványaként. Két jeles szakember fölmérést végzett a mai munkásfiatalok és egyetemisták szexualitásáról.41 Bár ahhoz képest kisszámú népességen végeztékéi sokirányú vizsgálataikat, hogy a végső következtetéseket az egész mai fiatalságra nézve érvényesnek tekinthetnénk, mégis, cseppben a tengerként, lehetőséget teremtenek következtetésekre. Részben az ő munkájukból, részben a saját kutatási tapasztalatainkból többek között az alábbi tanulságokat lehet levonni:

a) A szexuális kultúra alig fejlődött. Az élvezetszerzés és -keltés ma is alacsony szinten áll. Mind szomális,43 mind pszichés43 szexuális tudásban elmaradottak, és e téren nincs jelentős különbség az iskolázott és tanulatlan osztályok, rétegek között.

b) A tömegek számára ma sem eléggé ismert, hogy az állatvilágban a nemi kapcsolat egyedül a fajfenntartást és nem a kölcsönös örömszerzést szolgálja. Az ember szerelmi élete nem évszakos ciklushoz kötött, hanem állandósult és a munka mellett egyike azon magatartásformáknak, amelyek az emberi fajt az állati szint fölé emelték.

c) A szexualitás nem csupán aktus, hanem belőle az ember kultúrát teremtett, amely olyan magasszintű lehet, s épp olyan élvezetet nyújthat, mint az évezredek során létrehozott bármelyik kulturális termék, de ezt el kell sajátítani. Ezt a kultúrát is óvni kell, mert értékei devalválódhatnak épp úgy, mint bármelyik szellemi rokonáé.

d) Alapmotiváció ma is minden társadalmilag legális, vagy házasságon kívüli szerelmi kapcsolatban az önzés. A nagyszámú válások egyik alapoka a társ iránti közömbösség, türelmetlenség és a kitartás hiánya. Tipikus eset erre az a felelet, hogy „a házasságban már nem tanítani, hanem élvezni akarok.” A szerelemben a szeretet helyett a szexuális vágy sürgető betöltése vált elsődlegessé.

e) A föloldott szexuális erkölcsök nem az őszinte, individuális szabadsághoz, hanem az esetek jelentős részében megbotránkoztató nemi kicsapongásokhoz, „trófeagyűjtéshez” és az egyént sújtó, társadalmat károsító felelőtlenséghez, érzelmi elsivároso- dáshoz vezettek.

Az elmúlt közel negyven év sajnos rövid idő egy fiatal társadalom fejlődésében, különösen az ilyen bonyolult esetben, mint a szexuál-erkölcs, amely nemcsak tanítás, nevelés, társadalmi ráhatás kérdése, hanem úgy látszik, hogy vele párhuzamosan egyfajta szomatikus, biológiai fejlődést is megkövetel.

A szexualitás az emberi természeten hatalom, s mint minden hatalom erőszak is, tehát irányító képessége van. Akár hagyjuk rajtunk eluralkodni, akár visszaszorítjuk — az aszexualitásra fordított energia szintén erőszak, amely önmagunk ellen hat — meghatározó jelentőségű épp az emberi életszakasz aktív periódusában.

Ezért legyünk elnézőek a paraszti szexuál-erkölcsi magatartással szemben, és ne feledjük el azt sem, hogy a feudalizmus éppúgy nem segítette a kibontakozást, mint a kapitalista társadalom, amelyekben parasztjaink éltek.

70