Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Varga Csaba: Szibéria keresése (útinapló)

a szibériai születésű, a tajgában fel nevelkedett ember magányosan, magára utalva néz szembe a természettel gyakran és ezért szinte észrevétlenül megtanulta a személyes helytállást, az önálló s gyors döntést. Erre szocializál a tajga. Többször hallottuk azt is, hogy a szibériaiak „széles lelkűek”, vendégszeretők, szívélyesek, már azért is, mert nagyon egymásra utaltak. Tehát nemcsak az egyéni kiállás, hanem a másik ember segítése is erősségük. Persze nagyjából ugyanez jellemzi a hasonló sorsú, természethez közeli, egyúttal a természetnek kiszolgáltatott népeket. Miért maradtak itt azok, akik nem szibériaiak? Hiszen Szibéria szocialista iparosítását főként azok végezték el, akik — innen nézve — az Uralon túlról, az európai területekről érkeztek. Pontosabban kérdezve: miért jöttek ide? Nyilván sokakat a romantika, a nagy tettek vágya hozott; nemes kalandkeresés, forradalmi nekihevülés — ebből még ma is sok megérezhető például a BAM-táborokban. A nagy többséget bizonyára motiválták az egzisztenciális előnyök: jóval nagyobb fizetés (öt év után majdnem a duplája), gyorsabban megkapható lakás s így a könnyebb családalapítás, három évenként ingyen utazás bárhova (Szovjetunión belül), öt évvel korábban megérdemelt nyugdíj, vagy például három év múlva soron kívül gépkocsi és szőnyeg; tehát nagyobb jövedelem, nagyobb fogyasztás, nagyobb megbecsülés — cserébe a nagyobb munkáért. Ez kétségtelenül vonzó, különösen azoknak a fiataloknak, akik mindezt aligha kapnák meg rövid úton. Világos konszenzus: jól jár az állam és jól jár polgára, aki vállalja. Noha nem keveset kell áldoznia ezért.

De a „nagy legenda” nem igaz. Már itthon utaltak rá néhányan, hogy az új, avagy szocialista ember Szibériában születik meg. Csakhogy az új ember nem születik, s egy emberöltő alatt sem alakul ki, hiába adott számos feltétel. A bratszki pártbizottság titkára — civilben kohászati mérnök — illúziómentesen fogalmazott: új ipar, s új technika van, de az életmód ugyanaz, az emberek olyanok, mint Moszkvában vagy máshol. Szibéria ugyan formálja az ide érkezőt, de az új ember egyelőre megvalósíthatatlan álom. Talán azért is, mert az „áttelepültek” sem akarnak más emberek lenni. Csak jól vagy jobban élni, mint korábban. Hogy milyen nehéz a lelki letelepedés, azt többek között az is jelzi, hogy itt a házasságok ötven százaléka válással végződik, s a bratszki lakótelepeken körülbelül ugyanúgy nincs közösségi élet, mint Angyalföldön. A tajgai iparosítás, városépítés óta semmi olyan új, ami fantasztikus lenne. Az igazság az, hogy új életmódról álmodozni lehet, ahogy magam is álmodoztam, de ennek nincs épkézláb realitása. Noha el tudtam képzelni, hogy Szibériában teljesen új világ épül fel, mert egészen tiszta lappal lehetett kezdeni. Szinte érintetlen környezetben — fejlődési fokokat könnyedén kihagyva — új minőségű emberi élet alakul ki. Még az az átkos kapitalizmus sem csavargóit erre, bár Irkutszk már száz éve is tisztességes kereskedővárosnak számított. A saját Szibéria-képemben benne volt: ezen a „szűz” vidéken minden úgy építhető fel talán, ahogy a legideálisabb. Nincs mit lerombolni, a meglévőt nem szükséges alaposan megváltoztatni — csak világszínvonalon felmutatni a jelenben lehetségest. Hát nem. És nem. Nincs nagy ugrás! A történelemben nem lehet fokokat kihagyni, mint a létrán, ha valaki nagyot lép. Az új szibériai városok civilizáltak, de nem eléggé kulturáltak; az alapvető igényeket kielégítik, de a szépségről ne beszéljünk. Sarkítva mondhatom: „neoprimitív” lakótelepek, egyszerű anyagokból legfeljebb közepes kivitelben. Ezekben az épületekben hiába van bent a vízvezeték, mert az ember „átcsövezése” nem sikerülhet. Félrehallóknak tűnhet úgy, hogy nem becsülöm eléggé a szibériai eredményeket. Csakhogy ez nem igaz. Annak ezt nem kell bizonygatni, aki ugyanúgy megélte az első tajgai fenyők kivágását, mint a vízierőmű turbináinak megindulását. Jelentős dolgok történtek itt, ám ne tupírozzuk fel az eseményeket — a sziszifuszi küzdelmet azért becsüljük meg. A modern technológiát lehet importálni, ahogy innen lehet modern termékeket exportálni is: de nem lehet modern várost, kultúrát,

43